A digitális korban jóval gyorsabb az út az ismeretlenségtől és az otthon felvett számok megosztásától a sztárságig. Alejandro Ghersi venezuelai születésű producer is nagyon rövid idő alatt jutott el a legszűkebb elektronikus zenei rajongókörök közül addig, hogy a világ egyik legünnepeltebb elektronikus zenészévé váljon. 2012-es, csak kis visszhangokat keltő első felvételeiről néhány elvetemült zeneőrültön kívül nem sokan tudtak, de épp e kevés ember között volt Kanye West Yeezusának egyik producere, a vége pedig az lett, hogy Ghersi felkerült arra a lemezre (a "Blood on the Leaves"-ben és az "I'm in It"-ben is szerepel), és később Björkkel is együtt dolgozott. A következő évben - azaz tavaly - pedig már ki is jött bemutatkozó nagylemeze, a Xen, ami egyértelműen az év egyik legnagyobb elismerésnek örvendő elektronikus zenei bemutatkozása, meg egyáltalán: lemeze volt. Az a lemez sok szállal kapcsolódott a klasszikus zenéhez, bár a stílusa nagyon sokszínű volt, hiphopos és indusztriális hatások ugyanúgy érezhetők voltak rajta.
A ma kijött Mutant majdnem jóval hosszabb album (több mint egyórás) és szinte teljesen hiányoznak róla azok a klasszikus zenei hatások, amik a Xenen érezhetők voltak. A Mutant nem könnyed lemez, sokkal nehezebben hallgatható, mint a Xen, de végeredményben ugyanolyan jó. Leginkább egy hatvankét perces zenei kísérletként lehet leírni, amely papíron ugyan húsz dalba tagolódik, de a valóságban ez egy egybefüggő alkotás, különböző hangzások, hatások és hangulatok egyvelege. A nyitó "Alive" komor zúgásától a hét és fél perces címadó dal szinte már zenének sem mondható experimentális az "Else" Aphex Twin "Avril 14th"-jét idéző zongorájáig vagy az "Umbilical" ismétlődő vokális hangmintájáig itt minden hang kétségbeejtően furcsa és földönkívüli. A Mutanton találunk nagyon finom hangokat, de ugyanannyi durva és hűvös elektronika, valamint kaotikus zaj egyensúlyozza ki ezeket. A Mutant talán nem az év legkellemesebb elektronikus lemeze, de nagyon is kielégítő: meggyőz arról, hogy Arca tényleg az a nagyszerű zenész, akit a Xenen megismerhettünk; addig nem mennék el, hogy ő a 2010-es évek Aphex Twinje, de amit eddig csinált, az elég lenyűgöző. 4/5
Mute, 2015. november 20.
