Steven Spielberg filmjei a legrosszabbtól a legjobbig
2021. január 27. írta: aron.kovacs

Steven Spielberg filmjei a legrosszabbtól a legjobbig

spielberg.jpg

Lehet szeretni, lehet gyűlölni, de Steven Spielberg adottságait letagadni színtiszta ostobaság. Igaz: az ember kiadott a kezei közül néhány csöpögős és egypár önparódiába hajló filmszemetet, George Lucas haverjával karöltve bedarálta a hetvenes évek szerzői filmes Új Hollywood-hullámát, és utat nyitott a dübörgő blockbuster-mániának, megtévesztően barátságos nagyapai külseje mögött pedig az amerikai filmgyártás egyik legnagyobb hatalmú játékosa rejtőzik. De igaz az is, hogy mindannyian számos életre szóló moziélményt köszönhetünk Spielbergnek immár öt teljes évtizede - 2021-ben ünnepli kerek ötvenedik születésnapját első komoly egész estés rendezése, a még tévéfilmnek készült Párbaj, és (ha minden úgy alakul) ez év decemberében bemutatják Spielberg West Side Story-adaptációját, a rendező harmincharmadik nagyjátékfilmjét. Nincs is jobb alkalom hát visszatekinteni az egész fél évszázados életműre, a jókra, a rosszakra és az épp elviselhetőkre egyaránt:

 

hook.jpg

32. Hook (1991)

Oké, tehát vannak a dolgok, amikért imádjuk Spielberget: ahogy gyakran mély átérzéssel álmodja a mozivászonra a szabadon eresztett gyermeki fantáziát, ahogy egyszerű, hétköznapi emberekből farag hősöket, ahogy megkeseredett felnőtteket is olyan tátott szájú csodálkozásra tud bírni egy-egy lenyűgöző képsorral, amilyen a karakterei arcán is folyton megjelenik. De bizony vannak a mesternek visszatérő gyengeségei, és ezek mind fellelhetők a Hook émelyítően édeskés Pán Péter-folytatásában, ahol az immár szürke, felnőtt életet élő főszereplőnek újra meg kell találnia önmagában a gyermeket (ami persze azt jelenti, hogy Péter szerepében Robin Williams lehető legirritálóbb, egyszerre infantilis és érzelmeskedő formáját mutatja meg). Jelen van itt néhány ismerős Spielberg-téma, például a rögös apa-fiú kapcsolatok és a gyermekkor varázsa, de miközben mondjuk az E.T.-t nézve úgy éreztük, a rendező valóban érti karaktereit, itt minden szentimentális és nehézkes, a hiányzó őszinte érzelmeket pedig cinikus, lélektelen melodráma pótolja.

 

indiana_jones_4.jpg

31. Indiana Jones és a kristálykoponya királysága (2008)

Az utolsó kereszteslovag kielégítő, a klasszikus eredetihez méltó lezárása lehetett volna az Indiana Jones-filmsoroztanak, de Spielberg valamiért úgy érezte, le kell erőltetnie a torkunkon a tökéletesen szükségtelen és kínos negyedik részt. A kristálykoponya királysága a Däniken-féle ősi idegenek-maszlag, a CGI-majmokkal kísért bizarr Tarzan-utánérzések és az atomrobbanás-biztos hűtőgépek szomorú elegye, de legnagyobb bűne mégis az, hogy megkísérli elfogadtatni velünk Shia LaBeoufot az Indiana Jones-örökség várományosaként. Spielberg egyetlen igazán jó döntése itt az volt, hogy végre visszahozta Karen Allen még mindig tüzes és szókimondó Marion Ravenwoodját, aki érthetetlen módon kimaradt az előző két epizódból. De ez a látványosan rossz film sem tudta megölni Indy vonzerejét: A kristálykoponya királysága lett a franchise legsikeresebb darabja, egy ötödik folytatás előreláthatóan 2022-ben érkezik.

 

the_bfg.jpg

30. A barátságos óriás (2016)

Ennek a Roald Dahl-adaptációnak az eredeti címe - The BFG - a "Big Friendly Giant" rövidítése akar lenni, 2016-os bemutatásakor a film mégis közröhej tárgya lett, mert a betűszó láttán sokan a "Big Fucking Giant", azaz a Kibaszott Nagy Óriás kifejezésre asszociáltak. Dahl talán még egy ártatlanabb korban élt, mely megengedte e címadást - igaz, Dahl lelkes antiszemita volt, úgyhogy annyira nem is lehetett ártatlan az a kor. Mondjuk elég kár, hogy ez a film nem a Kibaszott Nagy Óriásról szól, mert a Barátságos verzió dögletesen unalmas. A címszereplő csak egy idejétmúlt videojáték-grafikát idéző CGI-torzszülött, akire a vizuális effektek varázslói Mark Rylance szomorkás szemű nagypapa-arcát illesztették, gonosz rokonai pedig leginkább Duncan Jones balszerencsés Warcraft-filmjének bűnronda orkjaira hasonlítanak. A barátságos óriás utolsó harmadához érve én már rég kikapcsoltam az agyamat, talán ezért volt olyan félresiklott drogos látomáshoz fogható a jelenetsor, amelyben Sophie és a Barátságos óriás meglátogatják II. Erzsébetet, és amely úgy végződik, hogy a jelenlévő karakterek - köztük a királynő, a tábornokai, és három corgi - kórusban finganak egy nagyot. Köszönjük, Roald!

 

1941.jpg

29. Meztelenek és bolondok (1979)

Spielberg és Robert Zemeckis kreatív partnerségéből született meg a nyolcvanas évek talán legjobb hollywoodi popcornmozija, a Vissza a jövőbe - de hat évvel korábban ugyanez a páros ehhez a csúf, zajos és túllihegett második világháborús kabaréhoz adta a nevét. A Meztelenek és bolondok már az első jelenetével maga ellen fordít, ahol Spielberg ormótlan viccet csinál A cápa nagyszerű, hátborzongató nyitányából, onnantól kezdve pedig szinte nézhetetlen, vaskos fizikai humorral teli jelenetek soraként dübörög tovább. Ez az a fajta film, ahol minden színész torkaszakadtából üvölt minden sort, a karakterek folyamatosan a seggükre esnek vagy belefejelnek egy tortába, ráadásul mindezt az írók megszórták még egy rakás borzasztó abszurdista poénnal (lásd: egy nőben a repülők ébresztenek szexuális vonzalmat; John Belushi egy útszéli benzinkútnál próbál feltankolni egy vadászgépet; a japánok le akarják bombázni Hollywoodot, és a szövegük háromnegyedét össze lehet foglalni azzal, hogy "Hollywoooood!"). De egyik sem vicces. Semmi sem vicces. Azért nem menthetetlen az egész: a kocsmai verekedést felvezető táncjelenet koreográfiája és filmezése mesteri, feszes és ritmusos, de a kedvencem talán az amúgy eldobható ötven másodperc, ahol a tábornok elsírja magát a Dumbót nézve - lám, Spielbergnek még a legrosszabb pillanataiban is nagy a szíve.

 

always.jpg

28. Örökké (1989)

Szegény Audrey Hepburn. Hollywood aranykorának egyik leggyönyörűbb és ikonikusabb csillaga elég méltatlanul fejezte be pályafutását, egy mellékszereppel abban a Steven Spielberg-filmben, amit a kutya sem ismer. Mármint találkoztál valaha valakivel, akinek bármiféle erős véleménye van az Örökkéről? Nem? Hát, én sem. Ez a figyelemreméltóan alacsony tétekkel dolgozó természetfeletti romantikus nyáladzás valójában egy remake, az eredetije az 1943-as A Guy Named Joe című, nagyrészt elfelejtett második világháborús Victor Fleming/Dalton Trumbo-dráma. Ez talán megmagyarázza, miért tűnik az Örökké olyan furcsán ódivatúnak - a pátoszos, melodramatikus közhelyekkel teli forgatókönyvről ordít, hogy egy rég letűnt korból származik. Spielberg újraértelmezésében a történet a háború helyett a nyolcvanas évek Amerikájában játszódik, a szereplők pedig egy csapat légi tűzoltó. Egyikük, Pete (Richard Dreyfuss) életét veszti egy repülőbalesetben - az ő halála a film egyetlen igazán erőteljes jelenete - hogy aztán láthatatlanul járkálni kezdjen az élők között, mintha ő lenne Bruce Willis a Hatodik érzékben, és a végén összehozza egykori barátnőjét egy másik férfival. És ennyi. Vannak rosszabb filmek Spielberg katalógusában, de olyan tisztán unalmas, mint az Örökké, nincs másik.

 

warhorse.jpg

27. Hadak útján (2011)

Emlékszel azokra a lányokra az általános iskolából, akik valami rejtélyes okból nagyon odavoltak a lovakért? Nos, Steven Spielberg 2011-ben leforgatott egy két és fél órás háborús giccsparádét látszólag kifejezetten az ő igényeikre szabva. A ló, aki tulajdonképpen a Hadak útján főszereplője amúgy tényleg gyönyörű állat, ezt el kell ismerni. Az első világháborús háttér ezzel szemben kissé meglepő választás - az a konfliktus lovas melodráma helyett inkább a lövészárkok véres mocskát és az évekig elhúzódó, kínkeserves araszolás képeit juttatja eszembe. Magát a filmet amúgy egy könnyen beazonosítható közönség számára gyártották: azoknak, akik szeretnek sírdogálni egy kicsit a moziban, és akik szerint az a "jó" film, amiben sok szép, érzelmes jelenet van. Tehát a Hadak útján nagy része nem több lányregényesen könnyfakasztó, érzelmileg manipulatív epizódok soránál. Az egyetlen dolog, amire felkaptam a fejem az a csatajelenet, mely felvonultatja az első világháború ismerős borzalmait - az árkokat, a szögesdrótokat, a mustárgázt - és majdnem olyan élénk és sokkoló tud lenni, mint a felejthetetlen partraszállás a Ryan közlegényben. De a Hadak útján nem tud elszakadni saját túláradó ömlengésétől, és ezt máris egy bőszítően színpadias képsor követi, amiben a ló keresztülvágtat a senkiföldjén, belegabalyodik a drótokba, majd az angol és német katonák összefognak, hogy kiszabadítsák.

 

indiana_jones_2.jpg

26. Indiana Jones és a végzet temploma (1984)

Spielberg és George Lucas később egyaránt magánéleti problémáikra vezették vissza A végzet temploma sötét, zavaros hangvételét, de ez nem változtat a tényen, hogy a második Indiana Jones-film keserű csalódást jelentett Az elveszett frigyláda fosztogatói okos, leheletnyi iróniával meghintett kalandjai után. Az első szarvashiba Marion karizmával és tökösséggel teli karakterének félredobása volt az egész filmet vérlázítóan idegesítő nyafogással töltő bárénekesnő Willie kedvéért (akit Spielberg jövőbeli felesége alakított), és ha ez nem lett volna elég, Indy kapott még egy hasonlóan irritáló, nagyszájú ázsiai kisgyerek-segítőt is mellé. Maga a film ígéretesen indul, egy olyan kirobbanó akciójelenettel, ami felér elődjéhez, de aztán gyorsan gyerekrabszolgákkal, vudubabákkal és emberáldozatokkal terhelt borús feketemágia-látomásba fordul. Ami azt illeti, A végzet temploma bemutatása idején olyan kiborítónak számított, hogy Amerikában megváltoztatták miatta a korhatár-besorolások teljes rendszerét. Ez talán a film egyetlen maradandó öröksége - a folytatással Spielberg visszatért az első rész könnyedebb, humorosabb rohanásához.

 

the_terminal.jpg

25. Terminál (2004)

Ezt a leereszkedően aranyoskodó hangvételű vígjáték-drámát Mehran Karimi Nasseri, egy iráni menekült története inspirálta, aki 18 évig élt a párizsi Charles de Gaulle repülőtér 1-es termináljában. Nasseri filmbéli megfelelője Viktor Navorski, egy mit sem sejtő utazó Krakozhia elképzelt országából, aki a New York-i JFK-n ragad, miután a hazájában kitör a háború és útlevele érvénytelenné válik. Tom Hanks játéka a rokonszenves, tört angolt beszélő Viktorként nagyon kedves, és a film üzenete a nagy, befogadó amerikai olvasztótégelyről egydimenziós, de kellően szívmelengető - ez talán Spielberg meghatározó szeptember 11-utáni filmje. Ha úgy érzed, hogy a "Tom Hanks kilenc hónapig a reptéren ragad" érdekes, de kicsit sovány alaphelyzet egy két órás filmhez - nos, fején találtad a szöget. A Terminál ötletes felütése után elég gyorsan ellaposodik, hogy aztán leragadjon az ismerős romkom-kliséknél, melyek inkább Richard Curtist, mint Steven Spielberget idézik. Végeredményben ez a film tökéletesen nézhető, ha valami egyszerű és jóleső dolgot keresünk, de mélyebb nyomot nem hagy maga után.

 

ready_player_one.jpg

24. Ready Player One (2018)

Csak idő kérdése volt, hogy Spielberg meglovagolja az elmúlt évtized nagy nyolcvanas évek-nosztalgiahullámát, melyet részben amúgy is saját munkássága (az E.T.-től a Kincsvadászokig) gerjesztett. Ezt végül rá jellemzően úgy tette meg, hogy megrendezte a popkulturális nosztalgia-műfaj egyik alapköve, Ernest Cline Ready Player One című regénye adaptációját. Na most, megnézni ezt a filmet nekem hatványozottan szórakoztatóbb élmény volt, mint a könyvet olvasni: a Ready Player One gyorsan pörgő, izgalmas és a maga túltolt CGI-futurista módján látványos mozi, ami hál’ istennek elhagyja az alapjául szolgáló mű fájdalmasabb részleteit (értsd: a főszereplő a filmben nem játssza újra a Háborús játékok összes jelenetét). Ennek ellenére a pofonegyszerű "találjuk meg a húsvéti tojást"-alaphelyzet egy logikátlanságoktól hemzsegő cselekményt palástol, ami darabjaira hullik, ha csak öt percig elmélyültebben gondolkozunk rajta - ez a szerethető karakterek hiányával és a mindent ellepő mozis és videojátékos utalások mellett is furcsán konzervatív és fantáziátlan virtuális világgal együtt zavaró, üres érzést hagy bennem (de a Ragyogás-rekonstrukció hiheteten részletességéért Spielberg mégis főhajtást érdemel).

 

the_adventures_of_tintin.jpg

23. Tintin kalandjai (2011)

Ettől a filmtől megkaptuk, amit a negyedik Indiana Jones-epizódtól vártunk - a Tintin kalandjai, az azonos című francia képregény- és rajzfilmsorozat adaptációja tele volt olyan energikus és humoros kalandokkal, amikkel Spielberg annak idején olyan mesterien bánt, na meg a frissességgel és a ritmussal, aminek nyomát sem találtuk a A kristálykoponya királyságában. A hiperrealista számítógépes animáció, amivel a rendező itt kísérletezett, még mindig elég megvetendő mozis újítás, de a Tintin szereplői legalább nem olyan furcsán ijesztő, kifejezéstelen tekintetű rémálom-lények, mint Spielberg egykori alkotótársa, Robert Zemeckis Polar Expresszének karakterei. Itt kézzel fogható a lendület és a kreatív vizuális megoldások, melyekre a társírók, Edgar Wright és Joe Cornish filmjei is épülnek, és az egész tagadhatatlanul nagyon szórakoztató. Legalábbis így van az utolsó harmic percig, ahol Spielberg már érezhetően kifullad, és képtelen a fiatalabb önmagához méltó, nagyot ütő zárótétellel előrukkolni.

 

the_sugarland_express.jpg

22. Sugarlandi hajtóvadászat (1974)

Spielberg első mozifilmjét egy furcsa kettősség határozza meg: egyfelől itt még mindig a Párbaj fiatal, buzgó és ragyogó ötletekkel teli rendezője volt, másrészt viszont a populista, érzelgős impulzusok, melyek aztán munkássága uralkodó elemeivé nőtték ki magukat, a Sugarlandi hajtóvadászatban már jelen voltak. Mint későbbi drámai alkotásainak nagy része, ez a film is megtörtént eseményeket dolgoz fel: a főszereplők Goldie Hawn és férje, két amolyan százforintos boltból beszerzett Bonnie és Clyde-pótlék, akik túszul ejtenek egy rendőrt miközben keresztülvágnak Amerikán, hogy visszaszerezzék állami gondozásba került gyereküket. Ha van valami igazán zseniális ebben a filmben, az az egész helyzet tökéletes abszurditása - ahogy rendőrautók végtelen konvoja követi az országúton ezt a két teljesen ártalmatlan, botcsinálta emberrablót - melyet Spielberg az amerikai igazságszolgáltatási rendszer veleszületett fogyatékosságát feltáró szatírába tud fordítani. Ezen kívül azonban a Sugarland nagy része nem több tisztességes, de enyhén szirupos lakossági drámánál - ha egy kevésbé jelentős rendező készítette volna el, ma talán megengedőbbek lennénk vele szemben, de Spielberg egy évvel később megcsinálta A cápát, és onnantól kezdve a Sugarland nem lehetett több, mint félig elfelejtett széljegyzet az életművében.

 

the_post.jpg

21. A Pentagon titkai (2017)

Nincs abban semmi meglepő, hogy Spielberg 2017-ben megrendezte ezt a tisztelgést az oknyomozó újságírói szakma előtt, hiszen abban az évben vált egyértelművé: olyan korban élünk, ahol a sajtó egyre inkább elveszti szerepét a negyedik hatalmi ágként, ahol "bizonyos" politikusok a "fake news" jelszóval lerázhatják magukról a valós vádakat is. A Pentagon titkai konfliktusa - ami egy vietnami háborús hazugságokat leleplező dokumentum körül forog - talán nem annyira érdekfeszítő, mint néhány klasszikus riporter-drámáé, de a történet elég fordulatos és feszült ahhoz, hogy lefoglalja a megtörtént eseményeket feldolgozó politikai thrillerek rajongóit. A film egyetlen zavaró tulajdonsága, hogy látványos erőlködéssel feminista hőst próbál faragni Meryl Streep laptulajdonosából, aki egy sor nagyvonalú mosoly és néhány ijedt könnycsepp mellett csak annyit tesz hozzá a cselekményhez, hogy engedélyt ad Tom Hanksnek az ominózus cikk nyomdába küldésére (ráadásul Streep ezért még egy Oscar-jelölést is kapott, ami meg egy hatalmas vicc), a Watergate-et a semmiből előrángató befejezés meg kimagaslóan ügyetlen. Tehát míg A Pentagon titkai semmiképpen sem "rossz" film, én a magam részéről azért megmaradok Az elnök embereinél.

 

the_lost_world_jurassic_park.jpg

20. Az elveszett világ: Jurassic Park (1997)

Volt már szó néhány fölösleges Indiana Jones-folytatásról, hát most legyen szó egy fölösleges Jurassic Park-folytatásról is. Miközben Spielberg olyan szinten ragaszkodott a kalapos-ostoros kalandorhoz, hogy a franchise minden filmjét saját maga rendezte, a Jurassic Park-sorozatból már a második rész után kiszállt - ez persze nem akadályozta meg a Universal Picturest abban, hogy 2001-ben bemutassa a rosszemlékű harmadik epizódot, 2015-ben pedig rászabadítsa a világra a Jurassic Worldöt, ami egy tizedik kört érdemel Dante poklában. Hogy mit lehet felhozni Az elveszett világ védelmében? Sokat nem tesz hozzá az eredeti által tökélyre vitt recepthez, de Jeff Goldblum játéka még mindig szórakoztató, az utolsó felvonás, amiben a T-Rex rászabadul San Diegóra elég nagy csattanó, a film legjobb jelenete azonban toronymagasan az, amelyben hőseink a szakadék széléről lelógó lakókocsiból próbálnak kiszabadulni, miközben felülről a Tyrannosaurusok támadják őket. Itt Spielberg nem csak eszünkbe juttatja, hogy legalább akkora mestere tud lenni a suspense-nek, mint Hitchcock - ez simán befér karrierje legborzongatóbb pillanatai közé.

 

the_color_purple.jpg

19. Bíborszín (1985)

Tíz év sorozatos kasszasikerei után Spielbergnek már nagyon fájhatott a foga egy Oscarra: Hollywood zászlóshajó-rendezője addig minden jelölését elbukta, pedig egy igazságos világban Az elveszett frigyláda fosztogatóival simán győzött volna. Arra, hogy miért rendezte meg Alice Walker Pulitzer-díjas regénye, a Bíborszín adatációját, nem létezik más magyarázat. Ez a film az Oscarbait definíciója: lekerekített, a hollywoodi melodráma konvencióihoz kínosan ragaszkodó könnyáztatta giccs, ami következetesen elhagyja az alapjául szolgáló regény szókimondóbb, szexuális részleteit. A végeredmény nem sokban különbözik azoktól a széles körben megvetett, szégyentelenül érzelgős Hallmark Channel-drámáktól, amiket délutánonként el lehet kapni az erre szakosodott tévécsatornákon. A nagyszerű szereposztás az egyetlen dolog, ami megmenti a Bíborszínt a lebőgéstől - Danny Glover, az első komoly szerepében feltűnő Whoopi Goldberg, de még Oprah Winfrey is egyaránt kiváló itt. Spielbergnek végül csalódnia kellett - a Bíborszín nem hozta el az Oscart, ráadásul a rendezők között sem diadalmaskodhatott. Arra várnia kellett majdnem még egy évtizedet.

 

catch_me_if_you_can.jpg

18. Kapj el, ha tudsz (2002)

A Kapj el, ha tudsz Frank Abagnale, egy tizenéves professzionális csaló igaz történetét meséli el, aki kiadta magát többek között pilótának, orvosnak és ügyvédnek, miközben átsvindlerkedte magát Amerikán hamisított csekkjeivel. Mindeközben persze ott lihegett a nyomában az FBI, de Frank egyszerűen túl tehetséges volt ahhoz, hogy csak úgy könnyen letartóztassák. Tom Hanks körmönfont ügynökének tehát hosszas macska-egér játékot kell játszania vele, ami neki, és a Franket alakító Leonardo DiCapriónak is rengeteg alkalmat ad a látványos színészkedésre. Szerencsére a film ütemezése is helyén van, szűk két és fél órája szinte észrevétlenül száll el, az emlékezetes főcímnél kezdődő, a hatvanas évekbeli Bond-filmeket idéző retrós stilizáltság pedig vonzó és egységes külsőt ad az egésznek. És persze, különösebb értelmet keresni mindebben szükségtelen - a Kapj el, ha tudsz nem több 140 percnyi súlytalan mozis szórakozásnál a műfaj egyik mesterétől. És néha ez minden, amire szükség van.

 

bridge_of_spies.jpg

17. Kémek hídja (2015)

A Kémek hídja nem az első, és nem is az utolsó megtörtént eseményeket feldolgozó Spielberg-film Tom Hanksszel a főszerepben - Hanks itt egy jóravaló amerikai családapa-ügyvédet alakít, aki akaratán kívül a hidegháború egyik feszült konfrontációja közepén találja magát. Miután sikerrel megvédi a bíróság előtt Mark Rylance rokonszenves lebukott szovjet ügynökét - és ezzel kivívja megannyi patrióta honfitársa megvetését - neki kell levezényelnie a túszcserét a kém és egy fogságba esett amerikai pilóta között. A végén persze minden akadályt leküzdve sikerrel jár, és az utca emberéből hőssé válik, mint előtte Spielberg megannyi főszereplője. A Coen-testvérek írói közreműködése ellenére a Kémek hídja realista, humortalan történelmi mozi marad, de még így is kellően feszes és érzelmes tud lenni, valahol félúton John le Carré borzongató hidegháborús kémmeséi és egy nagy Frank Capra-féle melodráma között. Spielberg rendezésében fölösleges hibákat keresni, Tom Hanks még mindig Tom Hanks, Rylance megejtő játéka pedig egy Oscart is nyert - ez a legfelsőbb szintű hollywoodi professzionalizmus, ha annál nem is sokkal több.

 

amistad.jpg

16. Amistad (1997)

Ha a Bíborszínt azzal vádoltam, hogy Spielberg kifejezetten az Oscar-szezonra készítette, akkor az Amistadot sem szabadna kímélnem. Ez a film hasonlóan kipipálja a nagy, tradicionalista díjátadók ízlésvilágának elvárásait: egy megtörtént eseményeket feldolgozó, lélekemelő tárgyalótermi dráma, melyben a pápaszemes Matthew McConaughey és a nevetséges álszakállú Anthony Hopkins sikerrel megvédenek egy csapat elrabolt afrikait a polgárháború előtti Amerika legfelsőbb bírósága előtt. És igaz, az Amistad két és fél órája nem mutat egyenletesen érdekfeszítő filmkészítést, néha pedig Spielberg beleesik a túlzásba vitt teátrálisság csapdájába, de meglepő módon nagyrészt sikerrel tudja az elviselhető szinten tartani az érzelgősséget. És a rabszolgaszállító hajón játszódó jelenetsor egymáshoz láncolt, véresre korbácsolt és elevenen a tengerbe hajított testeivel olyan sokkolóan brutális, mint bármelyik a Ryan közlegény megmentése vagy a Schindler listája legborzalmasabb pillanatai közül.

 

war_of_the_worlds.jpg

15. Világok harca (2005)

Nem tudom túltenni magam a Világok harca befejezésén. Az, hogy Tom Cruise halottnak hitt fia csak úgy lazán kisétál a család bostoni házából - akik csodával határos módon mindannyian túlélték a szó szerinti világvégét - nem csak tökéletesen komolyan vehetetlen fordulat, de tönkre is bassza a film egyik szívszorító csúcspontjának érzelmi súlyát. Ezt a katasztrofális botlást még fájdalmasabbá teszi, hogy mindaddig ez a H.G. Wells-adaptáció egy szinte hibátlan földönkívüli invázió-látomás volt, tele látványosan filmezett, és a hasonló témájú filmek többségénél nagyságrendekkel baljósabb és reménytelenebb apokaliptikus pusztítással. A Tim Robbins pincéjében játszódó jelenetsor Spielberg egyik legkimagaslóbb remeklése a suspense mestereként. Ha a Terminál volt Spielberg szeptember 11. utáni optimista inspirációs szónoklata, akkor a Világok harca az érme másik oldala, a rendező borús víziója az egyre bizonytalanabb jövőről.

 

saving_private_ryan.jpg

14. Ryan közlegény megmentése (1998)

Bár a Ryan közlegény megmentése zajos kritikai- és közönségsikert aratott, az idő nem igazán bánt vele kegyesen. Bő két évtizeddel eredeti bemutatása után kerettörténete az öregemberrel a temetőben gyötrően szentimentálisnak tűnik, és a nagy, hagyománytisztelő háborús filmes gesztusai leginkább csak ideges sóhajokat váltanak ki. Ha viszonyítási alapot keresel, nézd csak meg a másik második világháborús eposzt 1998 Oscar-jelöltjei közül: Az őrület határán, Terrence Malick terjengős, transzcendens, lázálom-szerű metafizikus vizuális költménye ma is ugyanolyan zavarba ejtő és lenyűgöző, amilyen mindig volt, miközben a Ryan közlegény inkább csak a régi idők hollywoodi gyakorlatának maradványa. De azért van itt néhány kétségtelenül erőteljes pillanat; az utolsó összecsapás például tele van ilyenekkel (gondoljunk csak erre a Spielbergtől szokatlanul véres közelharcra). De a legtöbben persze az úttörő, kézikamerás partraszállás-jelenet miatt emlékeznek erre a filmre, ami talán a háború intenzitásának legrealisztikusabb bemutatása a mozitörténetben: Spielbergnek itt sikerült elérnie, hogy a néző maga is a bőrén érezze a halálos veszélyt.

 

indian_jones_3.jpg

13. Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989)

A harmadik Indiana Jones-epizóddal Spielberg végre visszahozta a szédítő, csillogú szemű kalandosságot, ami oly ellenállhatatlan moziélménnyé tette Az elveszett frigyláda fosztogatóit. De Az utolsó kereszteslovag, ha lehet, még rajzfilmszerűbb és gondtalanabb multiplex-szórakoztatás, mint nagy elődje: Spielberg valahol már-már szemtelenül csinál viccet a nagy akciójelenetekből, míg máshol vérpezsdítő akcióba fordítja félvállról odavetett poénjait. A rendező mély odaadását a mozitörténet iránt itt nehéz szem elől téveszteni: Indy apja szerepét a karakter szellemi atyjára, a szó szerinti James Bondra osztja, de még ezen is ravaszul csavar egyet, amikor az idősebb Jonesból szórakozott szobatudóst csinál. Ford és Connery komikus duója végig briliánsan működik, Az utolsó kereszteslovag legemlékezetebb alakítása azonban mégis River Phoenixé a nyitány Indiana Jones-eredettörténetében. És miközben a forgatókönyv olyan súlyos témákkal dobálózik, mint az istenhit, az apa-fiú kapcsolatok és a nácizmus, a film még legsötétebb pillanataiban is megmarad könnyedén ironikus, akárhányszor újranézhető rohanásnak.

 

duel.jpg

12. Párbaj (1971)

A mozivásznon csak 1974-ben debütált a Sugarlandi hajtóvadászattal, de Steven Spielberg már három évvel azelőtt kimutatta foga fehérjét ezzel a lehető legegyszerűbb eszközökkel dolgozó, izzasztó egyszemélyes thrillerrel. Később, már bejáratott hollywoodi rendezőként Spielberg könnyen hozzáfért a legnevesebb filmsztárokhoz, a legkorszerűbb vizuális effektekhez, és látványosnál látványosabb környezetekhez, de 1971-ben, pályakezdőként be kellett érnie a veterán sorozatszínész Dennis Weaverrel, egy végtelen sivatagi országúttal, és az arctalan ellenség szerepében egy rozsdaette öreg kamionnal. És a Párbajjal Spielberg kihozta a lehető legtöbbet e szűkös elemekből - és elkészítette minden idők talán legjobb tévéfilmjét. Weaver, mint az egyszerű utazó ügynök, az első Spielberg számos hétköznapi kisember-hőse közül, a kamion pedig egy megmagyarázhatatlanul rémisztő, szinte természetfeletti antagonista ebben a mitikus macska-egér játékban, ami a maga minimalizmusában is hátborzongató.

 

schindlers_list.jpg

11. Schindler listája (1993)

Ez a könyörtelen, gyászos hangvételű háromórás holokauszt-dráma talán Spielberg legünnepeltebb munkája, az emberi történelem egyik legsötétebb fejezetének horrorisztikus, de valahogy még mindig gyengéden humanista látképe. A Schindler listája az a fajta film, amit tisztelek, de ha nem lenne nagyon muszáj, akkor sosem nézném meg még egyszer - e lélekölő hatás ugyanakkora eredmény, mint a hét Oscar-díj. De minden rezzenéstelen tekintetű fekete-fehér komorsága ellenére nem szeretnék úgy gondolni a Schindlerre, mint valami szent dologra, ami immunis minden kritikára. Mert miközben vannak nagyszerű húzásai - a színészválasztások, az egységesen lehúzó atmoszféra, a piros ruhás lány szimbóluma - én sosem tudtam kibékülni azzal, ahogy a holokausztot a jó öreg, legyszerűsített hollywoodi “jó a rossz ellen” viszonylatban ábrázolja. Liam Neeson jóságos megmentője és Ralph Fiennes tulajdonképpeni szuperfőgonosza ellentétében valahol elveszik az a mechanikus embertelenség, amit egy jobb holokausztfilm - lásd: Saul fia - kihangsúlyozna. És a szentimentalitás határát bőven átlépő befejezést a Schindler sírjára köveket helyező színészekkel Spielberg igazán elhagyhatta volna.

 

ai_artificial_intelligence.jpg

10. A.I. Mesterséges értelem (2001)

Az A.I. talán a legnehezebben megfogható és a leginkább megosztó film Spielberg életművében - a rendező mintha A Nap birodalma tragikus felnőtté válását és az E.T. szívfájdító gyermeki magányát próbálná egybeolvasztani egy összeomlás szélén álló disztópikus világ háttere előtt, majd minderre egy csapongó, eposzi utazást épít, melynek végső céljait egyaránt kereshetjük a gyermeki lélekben és a jövő technológiájának erkölcseiben. David, a szeretet érzését fajtájából elsőként ismerő robotgyermek története Spielbergtől szokatlanul keserédes, elmélázó hangulatú mese a valódi emberi kapcsolatok iránti vágyról - az elvárt happy end itt csak kétezer évvel az emberiség kihalása után, egy számítógép-generálta álomban valósul meg. A film jövőképe már-már a Szárnyas fejvadászhoz méltón borús - Rouge City villogó neonfényei és Manhattan félig elsüllyedt felhőkarcolói egyaránt felejthetetlen látomások - és Haley Joel Osment itt is úgy tud mély érzelmeket kimutatni arcjátékával, hogy közben elkerüli a gyerekszínészeknél gyakori aranyoskodást (a legjobb alakítás amúgy: Jude Law a sármos szexrobotként). Igen, a film túl sok idegenszerű koncepciót próbál két és fél órába zsúfolni, és nem tudja végig tartani az iramot saját ambícióival - de épp ez teszi az A.I.-t olyan csodálatossá: Spielberg ez egyszer megkísérelt teremteni valamit, ami nagyobb, mint Steven Spielberg. Ez az ő Űrodüsszeiája.

 

lincoln.jpg

9. Lincoln (2012)

Spielberg kosztümös drámája Abraham Lincoln életének utolsó pár hónapjáról működik amolyan betekintésként egy történelmi fordulópont színfalai mögé - ha azt hitted, az amerikai rabszolgafelszabadítás tiszta, erényes cselekedet volt, a Lincoln megmutatja, hogy a véres polgárháború mellett mennyi mezei megvesztegetésre volt szükség a tényleges alkotmánymódosítás átveréséhez. De ha a Lincoln csak egy mesterien fotózott, lágy barnás színekkel dolgozó film lenne gondosan megtervezett díszletekkel és jelmezekkel, ami rávilágít néhány kevésbé ismert történelmi tényre, akkor jóval hátrébb lenne a rangsorban. És minden elismerésem a rendezésé, a forgatókönyvé és a nagy nevekkel teli, roppant szereplőgárdáé - de ez Daniel Day-Lewis filmje: ő itt nem csak a középpont, ami körül a produkció összes többi eleme forog, hanem bizonyára az egész produkció létezésének oka. Daniel Day-Lewis nem csak eljátssza Abraham Lincolnt, hanem egyenesen visszarángatja a nemlétből, hogy két és fél órára újra hús-vér emberként járhasson köztünk. Lincoln itt nem valami mitikus figura a régmúltból, egy név a történelemkönyvek lapjain, hanem fáradt, türelmes, kissé meggörnyedt, anekdotázó figura, egy egyszerű családból származó, félelmetes intelligenciájú férfi, aki ismeri a politika mocskos játszmáját, még ha nem is élvezi azt különösebben. Nem tudom, milyen személyiség lehetett a valóságban, de ha Abraham Lincolnra gondolok, akkor Daniel Day-Lewis Lincoln-alakítására gondolok.

 

munich.jpg

8. München (2005)

Miért, Steven? Miért volt szükség arra, hogy a tökéletesen jó München végére odaerőltesd azt az ostoba, és őszintén szólva ízléstelen jelenetet, amiben az 1972-es olimpián túszul ejtett izraeli sportolók lemészárlását egy szexuális aktus közepén lévő Eric Bana képei szakítják meg? Ettől a kellemetlen ballépéstől eltekintve azonban ez a müncheni túszdráma kitervelőinek levadászását feldolgozó thriller sötét, felkavaró és voltaképp hibátlan elmélkedés a bosszú hiábavalóságáról. Spielberg, az örök optimista itt mélyen keserű és kiábrándult, nem tud azonosulni egyetlen oldallal, de még egyetlen karakterrel sem. A film zsidók módszeres legyilkolásával indul német földön, de az elkövetők ezúttal a nácik helyett a palesztinok - és miközben ezek rettenetes képsorok, két és fél órával később mégsem tudjuk eldönteni, hogy kik voltak a “jók” és a “rosszak” ebben a történetben. Avner és Moszad-ügynök társai néha a civileket sem kímélve végigvérengzik Európát, Izrael pedig ártatlan arab menekültek százait bombázza le, de a végén igazából semmi se változik, a halott terroristák helyére újak lépnek, az életben maradt szereplőkből pedig paranoiás emberi roncs lesz. És a politikai erőszak ördögi köre csak forog tovább megállíthatatlanul - Spielberg sosem volt még ilyen nyíltan reményvesztett.

 

jurassic_park.jpg

7. Jurassic Park (1993)

Az 1993-as év sokak szemében Spielberg pályafutásának csúcspontját jelenti: ekkor nyerte meg az összes Oscart a Schindler listájával, miközben csak úgy mellékesen megrendezte élete legnagyobb kasszasikerét. Egyszerű lenne azt a következtetés levonni ebből, hogy miközben a Schindlerrel az Akadémia és az érett közönség kegyeit kereste, addig Spielberg a Jurassic Parkkal odavetett egy szelet nyári popcornmozis szórakzást a plebsnek. De ez a következtetés csak akkor állná meg a helyét, ha a Jurassic Park csupán egy jó nyári blockbuster lenne - a Jurassic Park azonban minden idők egyik legjobb nyári blockbustere. Vannak persze kétes döntések ebben a filmben: Attenborough aranyszívű mágnás-karaktere mai szemmel nézve hamisnak és elcsépeltnek tűnik, a logika azt diktálja, hogy mohó naivitásával ő a történet valódi főgonosza, de Spielberg túlságosan magára ismer az idősödő milliárdosban, aki csak valami csodásat akar teretmeni ahhoz, hogy ezt el is ismerje. A többi színész tisztességesen játssza a szerepét - Sam Neill drámai, Laura Dern szerethető, Jeff Goldblum karizmatikus, a gyerekek hitelesek - az igazi sztárok azonban a részben forradalmi CGI, részben modellek használatával megeteremtett dinoszauruszok. Az őslények alig tizenötöt töltenek a képernyőn a Jurassic Park százhúsz percéből, és a film néhány legborzongatóbb pillanatához közük sincs, de Spielberg annyi félelmetes effekttel és fenséges John Williams-zenével köríti megjelenésüket, hogy a reakciónk az egészre még ma sem különbözik Neill és Dern tátott szájú, tehetetlen döbbenetétől.

 

empire_of_the_sun.jpg

6. A Nap birodalma (1987)

Könnyű lenne leírni A Nap birodalmát egy újabb Oscarbait-próbálkozásként Spielbergtől a Bíborszín két évvel korábbi kudarca után - és részben bizonyára az is volt. De ebben a J. G. Ballard önéletírásából készült második világháborús drámában túl sok a párhuzam a rendező megszokott témáival, hogy csak ennyi legyen. A filmben egy fiúnak családjától elszakadva át kell élnie nyugodt, kertvárosi létének felfordulását, majd szembe kell néznie a külvilág megannyi veszélyével (Jim szerepében a 13 éves Christian Bale első nagy alakítását mutatta be). Spielberg újra és újra visszatért a gyermeki ártatlansághoz a munkáiban, de A Nap birodalmában Jimnek - aki legalább annyira a rendező, mint Ballard alteregója - éppen hogy örökre hátat kell fordítania a gyermekkor biztonságos buborékának, ha életben akar maradni és újra meg akarja találni a szüleit. A visszafogottan festői képek és a viharos, de nem túláradó érzelmesség együttese egy szinte költői felnőtté válás-történetet alkot, egy gyönyörű és tragikus szimfóniát az ártatlanság elveszítéséről.

 

minority_report.jpg

5. Különvélemény (2002)

Spielberg számos munkája - a Sugarlandi hajtóvadászattól az E.T.-n keresztül az Amistadig - a bűnüldözés és igazságszolgáltatás rendszerének kritikáját fogalmazta meg valamilyen módon. Tehát nem meglepő, hogy elnyerte a rendező tetszését a Különvélemény forgatókönyve, mely Philip K. Dick azonos című novellájára alapul. A történet egy riasztó közeljövőbe kalauzol, ahol a rendőrök egy rakás futurisztikus műszer és három jövőbelátó testvér segítségével a tényleges gyilkosságok elkövetése előtt le tudják tartóztatni a gyilkosokat. Mint a kultikus sci-fi író egy másik művének klasszikus adaptációja, a Szárnyas fejvadász, úgy a Különvélemény is egyszerre előrehaladott és lelakott tech-noir disztópiába kalauzol, ahol a rendőrség vakító fényű, kínosan tiszta belső terei éles kontrasztban állnak a nyomornegyedek koszos homályával. És annak ellenére, hogy Tom Cruise jelenléte eltolja a filmet egyfajta cyberpunk Mission: Impossible-irányba, Spielberg nem csak az atmoszférát, de a filozófiai kérdésfelvetéseket is megtartja Dick írásából: el lehet ítélni valakit egy bűnért, amit még nem követett el? Az emberi sors eleve elrendelt, vagy létezik szabad akarat? Spielberg ritkán fürkészett ilyen átható tekintettel az emberi lélek és a jövőbeli technológia álmainak mélységeibe.

 

et_the_extra_terrestrial.jpg

4. E.T. A földönkívüli (1982)

Most, hogy eljutottunk az utolsó négy filmhez, fel kell tennem a kérdést önmagamnak: tényleg fontosabbak ezek, mint Spielberg megannyi komolyabb témákat feldolgozó drámája? A nagy emberi szenvedés nem inspirál minden esetben nagyszerűbb művészetet? Nos, erre a kérdésre első körben azzal válaszolnék, hogy az E.T. A földönkívüli felszíne alatt nem kisebb emberi szenvedés rejtőzik, mint megannyi “felnőttesebb” társáéban. Elliott, az E.T. főszereplője (Henry Thomas, az egyik első Spielberg megannyi emberfelettien jó gyerekszínésze közül) egy magányos tízéves fiú, akit elhagyott az apja, és aki összebarátkozik egy véletlenül a Földön ragadt idegen lénnyel - és ahhoz nem kell túl nagy fantázia, hogy megtaláljuk a hasonlóságokat Elliott és a hasonlóan boldogtalan gyerekkort átélt Spielberg között. Az E.T. a meghatározó feldolgozása a rendező egyik legrégibb és legfontosabb témájának, a gyermekkor csodájának és szomorúságának - és könnyű lenne azzal vádolni, hogy pofátlanul nyílt érzelmességével manipulálni próbálja a nézőt, de basszus, legalább mesterien csinálja. És akinek nem lesz legalább egy kicsit könnyes a szeme, amikor a csúf kis teremtmény azt mondja Drew Barrymore-nak, hogy legyen jó, az nem is ember.

 

close_encounters_of_the_third_kind.jpg

3. Harmadik típusú találkozások (1977)

Nincs még egy olyan zsigeri hatású film a nagy ismeretlennel való szembenézésről, mint a Harmadik típusú találkozások, amit jellemezhetünk akár az E.T. felnőtt kiadásaként is. A Földre látogató idegenek itt tudósok és kormányzati ügynökök hordáit - köztük François Truffaut-t - mozgósítják rejtélyes jeleikkel, de a történet középpontjába Spielberg szokásaihoz híven az átlagemberek kerülnek. Ott van Melinda Dillon, mint az egyedülálló anya, aki csak vissza akarja kapni a fiát, és persze Richard Dreyfuss munkásosztálybeli családapája, akinek unalmas élete feje tetejére áll egy ufóval való találkozás után, hogy aztán egy különös megszállottság legyen úrrá rajta, egy leküzdhetetlen vágy valami más iránt, ami túl van az emberi érzékelés határain. Ahogy az E.T. kiskorú hősébe, úgy Dreyfuss karakterébe sem nehéz beleképzelni a mindig elvágyódó Spielberget, akinek az egész életművét áthatja a reménykedés valami új, a képzeletünket meghaladó kaland után. És ha az emberi faj valaha találkozik földönkívüliekkel, bármi is történjék, az biztosan csalódás lesz a Harmadik típusú találkozások grandiózus, túlvilági zárótétele után, ahol az idegenek roppant anyahajója leereszkedik az Ördögtorony mellett, majd a zenén, mint univerzális nyelven keresztül kommunikál a földlakókkal.

 

raiders_of_the_lost_ark.jpg

2. Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)

Mikor történt meg utoljára, hogy valahonnan befurakodott az agyadba Az elveszett frigyláda fosztogatói főcímdala, aztán egy fél napig nem tudtál megszabadulni tőle? Lehet, hogy éppen most? Spielberg és George Lucas első összeborulása a szabadidejében sármos sírrablóként rohangáló régészprofesszorról tetőtől talpig ikonikus, karakterei, akciójelenetei, poénjai, és még a zenéje is folyamatosan emlegetett, a kollektív tudatalattinkba mélyen beépült dolgok - ebből a szempontból csak egyetlen amerikai populáris mozi fogható Az elveszett frigyláda fosztogatóihoz, Lucas saját népmesei űrwesternje, a Csillagok háborúja. Nézd, ebben a filmben hibát keresni fölösleges: a főszerepekben Harrison Ford és Karen Allen egyszerre viccesek és kőkemények, sziporkázó aranyköpéseik végtelenül idézhetők, kapcsolatuk ötletesen fordítja ki a filmet inspiráló régimódi kalandorszériák hősies férfi megmentői és megmentésre szoruló szűzei közötti erőviszonyokat. Az ütemezés megtalálja az egyensúlyt a hullámvasút-sebességgel száguldó kalandok, a lelassult jellemábrázolás, az egzotikus helyszínek, és a mellékesen odavetett vizuális csattanók között. Hogy melyik a legjobb jelenet? A nyitány kincsvadászata? A nepáli ivóverseny? A verekedés a forgó propeller mellett? A nagy autós üldözés a nácikkal és a fehér lóval? ...a rohadt életbe, azt hiszem, most újra kell nézen Az elveszett frigyláda fosztogatóit századszorra is.

 

jaws1.jpg

1. A cápa (1975)

Spielberg rendezett később nagyobb bevételt, több díjat és hangosabb kritikai elismerést vonzó filmeket - na de csinált valaha jobbat, mint A cápa? Nem hiszem. A maga idejében talán úttörő stúdiófilm volt, ami egymaga feltalálta a később vírusként terjedő nyári blockbuster-modellt, de A cápa ma már szinte művészfilmként működik: az értő kézzel adagolt ijesztgetés és a diszkrét effektek csak a fűszerezést adják a film derekát jelentő karakterközpontú drámához. Roy Scheider két lábbal a földön álló rendőrfőnöke kvintesszenciális Spielbergi átlagember-hős, aki ráadásul irtózik a víztől - de amikor az emberhúsra éhes címszereplő fenyegetni kezdi családja és városa biztonságát, össze kell fognia Richard Dreyfuss izgága, megszállott tudósával és Robert Shaw nagypofájú, viharverte tengeri medvéjével, hogy véget vessen a veszélynek. És persze tökéletes, ironikus csavar a rendezőtől, hogy végül neki, nem pedig a cápabolond kutatónak vagy az Ahabi bosszúvágytól fűtött vadásznak kell meghúznia a ravaszt. A felvezetés ehhez a klausztrofobikus utolsó felvonáshoz kellően nyomasztó és kényelmetlen - ebben nagy szerepe van John Williams baljósan kúszó zenéjének, ami előrejelzi a láthatatlan támadó közeledését, és amitől ma is végigfut hátunkon a hideg. Shaw hátborzongató monológja a U.S.S. Indianapolis elsüllyedéséről és a halott, fekete cápaszemekről súlyosabb, mint bármi Spielberg drámai munkáiban. Ha egy pillanatra elfeledkezünk a számtalan gyönge imitálóról és a film által szült blockbuster-divatról, ez a véres tengerészhistória akkor is hosszú árnyékot vet: A cápa máig újabb és újabb mit sem sejtő filmnézők szemében teszi marandóan rémisztővé az óceánt.

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr1616167340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Morpheus19 2021.01.27. 15:42:45

Na erre a listára nem számítottam a blogon. Azt gondoltam, hogy Lynch vagy Wes Anderson előbb sorra kerül majd.

MTA rendes tagja 2021.01.28. 21:23:28

Spielbergnek nincs egy jó filmje se. Van néhány középszerű és sok rossz.
Nem nagy rendező.

bontottcsirke 2021.01.28. 21:26:58

Lehet kopkodni de a legnagyobb rendező ever. Ma a Schindler listája történelmi beszéd jelenetét néztem . Egy zseni a fazon. Nálam ő a Best of,de ott van ridley Scott ,scorsese, Tarantino,de akár Tarr Béla is.

dare 2021.01.28. 21:36:48

Nekem nem ez a sorrend jönne ki, ami mindegy is, de csak most látom, hogy még nem láttam a Lincolnt.
Na uccu

laci_52 2021.01.28. 21:56:57

@MTA rendes tagja: Rengeteg sikeres filmje volt, sok Oscart és egyéb díjat besöpört, tehát mégiscsak nagy rendező.

nincs1agy 2021.01.28. 22:04:31

A Cápát állítólag nagy bukásnak várta és úgy gondolta, hogy utána visszatér a reklámfilmekhez. Minden összeesküdött ellene a forgatás alatt. A műcápa pl. nem működött tökéletesen, emiatt kevesebbszer szerepel a filmben, mint előzetesen tervezte. A zeneszerzőt majdnem hazazavarta, mert azt hitte, hogy szórakozik vele, amikor az bemutatta az azóta elhíresült zenét a filmhez.:D

Sir Gombóc 2021.01.28. 22:11:04

Aki a Cápát rakja elsōnek, az nem csoda, hogy nem tudja értékelni a Meztelenek és bolondokat pl. A Cápa a Jurassic parkkal együtt azon Spielberg filmek közé tartozik, amelyeket nem szerettem.

Void Bunkoid 2021.01.28. 22:19:52

@bontottcsirke: Ridley Scott szerintem kissé túlértékelt.

Talán az Alien az egyetlen olyan filmje, ami TÉNYLEG odab*sz (meg a koszos used future megjelenítés ami nagyon újszerű volt), a sokak által egekbe dicsért Blade Runner pl már második nézésre csak egy borzalmas nyögvenyelős, lassú cyberpunkba oltott neonoir krimi. A csúcspontjaként felhozott Roy Batty-monológ meg egyáltalán nem Scott érdeme, az Rutger Haueré, jórészt rögtönözte a szöveget.

bontottcsirke 2021.01.29. 08:10:09

@Void Bunkoid: 1492, Thelma and Louise és sorolhatnám. Nincs ő túlértékelve.

bontottcsirke 2021.01.29. 08:11:06

@MTA rendes tagja: gondolom Enyedi Ildikó kenterbe veri

chrisred 2021.01.29. 08:21:12

@bontottcsirke: A Párbajhősök zseniális, csak senki sem ismeri.

Buncog 2021.01.29. 08:21:44

Azért a maga korában a Meztelenek és bolondok (eredeti címén: 1941) elég komoly mozifilm (vígjáték) volt.

chrisred 2021.01.29. 08:22:52

Amúgy tényleg nagyon nehéz a Spielberg filmeket értékelési sorrendbe rakni, egyrészt rengeteg van belőlük, másrészt nagyon sok köztük a hasonló színvonalú.

nincs1agy 2021.01.29. 08:41:29

@chrisred: Pont mint a jelenlegi ellenzéki pártok..;)

2021.01.29. 11:06:44

Nálam a Párbaj az első.

nincs1agy 2021.01.29. 12:07:28

@trev: Tényleg jó film. Most, hogy utánanéztem rájöttem, hogy nálam "Pánik" néven maradt meg az opusz. Ez se lett volna rossz cím neki.:D

Drago Brutic1 2021.01.29. 13:15:40

Ha valakinek a Terminál az egyik legrosszabb filmje...rossz rendező nem lehet.
Egy igazi mozis mesterember, klasszikus, talán nem is érdemes David Lynch féle szerzői zsenikhez hasonlítani.
A Párbaj nálam is előrébb kerülne, az egyszerűen tökéletes minden elemében.

Lobo Marunga 2021.01.29. 14:18:02

"Tom Cruise jelenléte eltolja a filmet egyfajta cyberpunk Mission: Impossible-irányba," Na igen. Tom valójában évtizedek óta Tom Cruise-t alakítja minden filmjében. A karakter nevére sokszor nem is emlékezünk, nem egy megjelenített karaktert látunk, hanem őt, csak másik jelmezben. Unalmas figura...
A másik ilyen unalom számomra a mindig piedesztálra emelt Daniel Day-Lewis. Filmkritikában illik elolvadni tőle, hogy micsoda nagy szám, hogy hú de átéli, meg kipróbálja, meg metodektingeli a szerepet. A legnagyobb művészete szerintem abban áll, hogy előre elhiteti a nézővel, hogy készüjjé fel, merakkorát fogol látni, hogy dobol egy hátast. A néző meg elhiszi a pénzéér, mer nagyot akar látni a pénzéér. A Lincoln egy unalmas film, semmi nagyot nem látok az alakításban.

Lobo Marunga 2021.01.29. 14:24:36

Egyébként szerintem Spielberg nagysága éppen abban mérhető, hogy csinál nem túl jó, vagy akár rossz filmeket is. Ettől nekem hitelesebb. Egy olyan ember, aki próbálkozik, keres, igyekszik, és néha vannak nagy pillanatai. Nem valami csodalény, vagy valaki, akit csodalénynek hisznek, és ha böffent egyet, attól is elolvad mindenki, hogy hú, a mester megszólalt, és a mesternek minden szava arany.

Lobo Marunga 2021.01.29. 14:30:04

És még Columbo-epizódot is rendezett!

dare 2021.01.29. 14:48:40

@Lobo Marunga: Én nem a pénzemért tartom jó színésznek, hanem mert csak hiteles alakításokat láttam tőle.
Bátran rá lehet osztani bármilyen szerepet, elég jól szokta hozni a karaktereket.
A Lincoln pl egy olyan film (tegnap megnéztem), amire sokan csak annyit mondanak, hogy az első 10 percben, vagy az első fél órában bealudtam rajta, unalmas.
Megint mások pedig azt tartják, hogy zseniális mind maga a film, mind az alakítás is.
A filmet látva az utóbbiak táborát erősítem.

hátsó szándék 2021.01.29. 15:28:57

@MTA rendes tagja: aki alig egy év alatt megcsinálja minden idők egyik legnagyobb kasszasikerét, és minden idők legtöbb Oscart elnyert filmjét is, az nagy rendező. Persze lehet, hogy nem tetszenek a filmjei, oké, de a "nagy" jelzőt megérdemli, azt el kell ismerned.

Billy Hill 2021.01.29. 15:51:53

@dare: (Pont tegnap láttam egy YT videóban, hogy Lincoln hangját olyannak írták le a kortársak, mint amilyen a filmben is. Mindenki azt várná, hogy mivel kultikus elnök meg 190+ centi magas, majd parancsoló bariton hangja lesz, amikor megszólal - és hát nem... :-)

nincs1agy 2021.01.29. 16:36:55

@Lobo Marunga: Azért a Vérző olajban zseniális volt. Az évtized filmje sztem..

Lobo Marunga 2021.01.29. 17:30:01

@dare: Örülök, ha tetszett. Nekem nem.

MTA rendes tagja 2021.01.29. 18:30:44

@hátsó szándék: Jó volt a marketingje.
Ma már kutya nem nézi a filmjeit, csak nosztalgiából. Nem időtálló remekművek.

dare 2021.01.29. 18:55:22

@Lobo Marunga: Mindenkinek más az ízlése, és ez jól is van így.
Ha azonos ízlése lenne minden embernek, akkor vagy nagyon jó filmek, vagy csak nagyon rossz filmek lennének, ami lássuk be, elég egysíkú lenne.
Még akkor is, ha csak jó filmek születnének.
Komoly lenne akkor megvitatni egy filmet, képzeld el azt a párbeszédet:
-Tetszett neked ez a film?
-Igen, jó volt.
-Nekem is tetszett.
-De miért kérdezed, minden film jó nem?
-Ja, igazad van, csak úgy kérdeztem. :D

MTA rendes tagja 2021.01.29. 19:34:18

@dare: Egy ekkora stábbal és költségvetéssel, amikkel Spielberg dolgozik, könnyű látványt csinálni és terjeszteni a filmet. Rossz értelemben vett tömegfilmeket készített, ami nem ilyen, az másért rossz (pl. tarrbélai mélységeket idéző A párbaj című munkája, amit bárki megrendez így vagy jobban).

MTA rendes tagja 2021.01.29. 19:39:59

A párbaj tipikusan olyan film, ami már rég teljes joggal elfeledve tűnt volna el a süllyesztőben, ha nem egy ilyen márkanév korai, hmm, munkája lenne.

dare 2021.01.29. 20:22:57

@MTA rendes tagja: Ezt mondják James Cameronra is, hogy úgy könnyű jó filmet csinálni, hogy sok pénze van rá.
Első filmje ha jól emlékszem, akkor a Terminátor volt.
Kasszasiker?
Igen.
Mire eljutunk az Avatarig, ami már 500 millió dollárból készült, addigra már volt akkora neve a szakmában, hogy egy ilyen költségvetésű filmet meg merjen rendezni.
Én mertem volna ilyet tenni?
Szerintem nem.
Neki bejött?
1 milliárd felett volt a bevétel.
Spielberg is bátor volt, ő is nagy költségvetésű filmeket rendezett.
Na de nem az ölükbe hullott a nagy stáb meg a költségvetés, hanem előtte azért le kellett nekik tenni valamit az asztalra.
Vannak tömegfilmjei, vannak nagyon rossz filmjei, de nem egy ajtón beesett emberről beszélgetünk, aki azt se tudja mit rendez éppen, hanem egy kemény munkával felépített életpályáról, ami valahonnan kezdődött, és mára már egy Barátságos Óriás is belefér a repertoárjába.
Ha ezt rendezte volna első filmesként, soha az életbe nem futott volna be ilyen karriert.

Gery87 2021.01.30. 00:38:53

A Cápát sose értettem, rém vontatott, unalmas, nem félelmetes, nem hátborzongató....csak hosszú és unalmas.

bontottcsirke 2021.01.30. 08:21:07

@chrisred: valahonnan rémlett, ma újranézem, ha van még tipped szívesen fogadom

bontottcsirke 2021.01.30. 08:24:33

@MTA rendes tagja: mondj már példát -esedezem- nagy rendezőkre, ha Scott, Cameron és Speilberg középszerű szar, akkor kik a jók? Almodovar? Kusturica? Vagy netán Néma Bob? ,

midnight coder 2021.01.30. 10:35:36

@Gery87: Talán mert túl fiatal vagy. Az elmúlt évtizedek elég magasra tették az ingerküszöböt, ma már a hajdani Péntek 13, vagy az Alien sem hozza közel sem azt az érzést amit a 80-as években.

midnight coder 2021.01.30. 10:39:41

Amúgy szerintem a Ready Player One bõven jobb az E.T.-nél, nem is beszélve a Világok Harcáról.

nincs1agy 2021.01.30. 10:59:24

@Void Bunkoid: Sztem az 1492-A Paradicsom meghódítása az egyik legjobb történelmi film. Egy másik kedvencem Scottól a Párbajhősök Harvey Keitellel. Egy elég korai film a mestertől.

pizo 2021.01.30. 11:13:19

Szerintem a Párbaj a legjobb filmje.

Zoli

Lobo Marunga 2021.01.30. 11:48:52

@dare: Lehet ilyen egyszerűen is, vagy lehet beszélgetni arról, hogy kinek miért nem. Szerintem DDL egy felfújt lufi. Mindenki elolvad attól, hogy mennyire átéli a szerepet. Lehet, de kérdem én, mnnyire tehetséges az a színész, akinek ahhoz, hogy hiteles Sólyomszem legyen, hónapokra ki kell költöznie a vadonba. De hogy Lincolnra kanyarodjunk: Engem ebben a filmben nem érdekelt, hogy hiteles vagy nem hiteles Lincoln ábrázolása, én nem ezt keresem a színészetben. Maga Lincoln a drámában egy szereplő, nyilván nem elhanyagolható, hogy történelmi személyiség, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy szereplőként milyen dilemmákkal küzd. És a kérdés számomra az, hogy ezt hogy tudja átadni a színész. A Lincoln filmben alapból ezt nem tudtam meglátni. Oké, értem, szabad-e háborúzni, sőt testvérvért ontani egy igaz ügyért. Tök jó, de nekem ez amerikai polgárháborúval kapcsolatban már kevés. Vagy ha ennyi, akkor ne akarjon többnek látszani. De lehet, hogy csak nem értettem az üzenetet, sebaj.

Lobo Marunga 2021.01.30. 11:51:48

@Gery87: A cápát akkor érted meg, ha megnézel még pár száz víziszörnyes filmet, és észreveszed, hogy mind őt másolja. A maga műfajában korszakalkotó. És persze mai szemmel már lassú, vontatott, unalmas, olyan fordulatokkal, amik egy ma készült filmben már kínosak lennének.

laci_52 2021.01.30. 12:27:34

@pizo: A Párbaj legfőbb érdeme a későbbi szuperprodukciókhoz képest, hogy azoknál jóval olcsóbban készült el, mégis nagyon jó lett.

dare 2021.01.30. 12:42:19

@Lobo Marunga: Ettől sokkal durvább átlényegüléseket olvastam színészektől, akik ráadásul utána elég bénán hozták az adott karaktert.
Pl Jared Leto-Joker ami most így hirtelen beugrik, de számtalan más olyan színész is van, aki úgy nagyon beleélte magát a szerepbe, teljesen átszellemült, és mégse volt akkora nagy durranás.
Sok színésznek meg ez remekül sikerül.
Most beszélhetünk arról, hogy ez adott-e neki valami kis pluszt a szerep eljátszásához, vagy nem, meg hogy kell-e ilyet csinálni egy színésznek (szerintem igen, sok szerephez, pl a Jokerhez nagyon is kell) a hiteles alakításhoz, vagy nem, de ha jól sikerül az alakítása, akkor ne azon rugózzunk már, hogy hogyan készült fel a szerepre, hanem az alakítást kell akkor már értékelni.
A mohikánban is jó volt, tehát innentől kezdve engem nem igaz hogyan készül fel a szerepre.
Ez csak akkor érdekes, ha nem jól játsza el a karaktert.

A Lincoln film pedig egy dilemmára épül, egyetlenegy dilemmára.
Csak ez számít, most ha azon is elmélkedtette volna a rendező a színészt, hogy pl milyen sok ember meghalt miatta, meg polgárháború volt, akkor a fő dilemmáról ment volna el a hangsúly.
Így meg egy dilemmát látsz több mint 2 órán keresztül, ami szerintem pont így jó, mert a történelem szempontjából ez volt a nagyobb dilemma, és nem x ezer ember halála, akik honfitársai egymásnak.
Ettől viszont egy mp-re se akart többnek látszani.
Pont ez a lényeg, az üzenet.

dare 2021.01.30. 13:04:55

@dare: igaz-izgat jav
Na jó, az elején lehet sokan azt hitték a filmről, hogy ez egy hentelős, kaszabolós film lesz, és mást kaptak helyette, ezért az egy mp-es hasonlatom nem állja meg a helyét, de csak úgy írtam hirtelen valamit.
Szóval a film elejét leszámítva nem akart többnek látszani, de szerintem az bőven elég is volt a filmbe, érzékeltetni kellett a kor borzalmas állapotát valahogy, ha csak pár képkockán is keresztül.

nincs1agy 2021.01.30. 13:14:38

@Lobo Marunga: "Lehet, de kérdem én, mnnyire tehetséges az a színész, akinek ahhoz, hogy hiteles Sólyomszem legyen, hónapokra ki kell költöznie a vadonba."

Irreleváns, hogy hogyan, milyen munkamódszerrel oldja meg a szerepet. A végeredmény a lényeg

Lobo Marunga 2021.01.30. 15:19:52

@dare: Hát oké. Biztos nagy film, csak nem az én filmem. Lélektani filmnek nekem kevés, és túl direkt. Úgy érzem, kötelező azonosulnom a főszereplővel, mert ő Lincoln, és mert DDL alakítja. Nekem ez a kettő így már túl sok kényszer, és lehet, hogy ez a baj. Ha egy névtelen senki játszaná, vagy ha egy történelmi mellékszereplő lenne a főszereplő a filmben, lehet, hogy jobban működött volna nekem is.

Lobo Marunga 2021.01.30. 15:24:17

@nincs1agy: Ez tök igaz. Csak a kritikusok nem győznek áradozni DDL odaadásán és módszerein, ami most már odáig ment, hogy kötelező lelkesedni minden mozdulatáért. Szerintem az alakításai messze nincsenek arányban a befektetéseivel. Megnézem Sólyomszemet, azt mondom, oké, ez egy korrekt alakítás volt, de az egész nem ért annyit, hogy fenyőmagos mókust egyél érte három hónapig egy barlangban. És persze, tök mindegy, hogy érted el de nehogy már nagy színésznek tartsalak azért, mert ezen ennyit és így dolgoztál.

nincs1agy 2021.01.30. 16:09:10

@Lobo Marunga: Erről az áradozásról nem ő tehet..Egyébként tényleg elviselhetetlen a forgatásokon. A vérző olajban a fiatal egyház(szekta)alapítót eredetileg mással kezdték forgatni, de ő nem volt képes elviselni Lewis intenzitását, Így kapta meg végül a szerepet Paul Dano.

Lobo Marunga 2021.01.30. 16:42:57

@nincs1agy: Azt azért nem hiszem, hogy ne tehetne róla. Összelobbizott vele pár Oscart. A lényeg, hogy engem nem vett meg a jelenség, és jó, de magasan túlértékelt színésznek tartom. (Mondjuk jól elvittem a témát, a poszt egy rendezőről szól... :))

nincs1agy 2021.01.30. 20:52:35

@Lobo Marunga: Egy időben nagyon népszerű volt színművész körökben a Sztanyiszlavszkij -módszer. Ő megmaradt ennél..:D

chrisred 2021.02.01. 09:12:56

@Lobo Marunga: Szerintem pont az volt a film lényege, hogy a cím dacára rengeteg lényeges szerepője volt, akiknek az akaratán, gyengeségén stb. módosult, változott a történet iránya. És a történet elég sok részén Lincoln csak tétlen szemlélő volt, például a csúcspontot jelentő kongresszusi szavazásnál is. Úgy gonsolom, azért volt lényeges, hogy egy karizmatikus személy játssza az elnőkőt, akit akkor is ott érezzük a háttérben, amikor meg sem jelenik.

nincs1agy 2021.02.01. 21:21:13

@chrisred: Jó nagy kamu volt ez is, ami a történeti hűséget illeti:

24.hu/tudomany/2019/10/06/rabszolgasag-haboru-lincoln/

"Ha meg tudnám menteni az Uniót anélkül, hogy egyetlen rabszolgát is felszabadítanék, megtenném."

"Lincoln abban a hóbortos elképzelésben is hitt, hogy a korábban rabszolgává tett személyeknek nincs helyük az Egyesült Államokban, ehelyett vissza kell küldeni őket eredeti hazájukba: Afrikába vagy akár Dél-, illetve Közép-Amerikába. Lincoln sokkal szövevényesebb módon jutott el céljaihoz, semhogy egyszerűen parancsot adott volna a felszabadítás végrehajtására."

chrisred 2021.02.02. 08:35:16

@nincs1agy: acta.bibl.u-szeged.hu/40992/1/aetas_2001_001_165-175.pdf

"Ezt a nyilvánvaló közömbösséget, amely - azt kell gondolnom - valójában nem mást, mint a rabszolgaság kiterjesztéséért titkon érzett buzgalmat takarja, csak gyűlölni tudom. Gyűlölöm magának a rabszolgaságnak az óriási igazságtalansága miatt. Gyűlölöm, mert megfosztja köztársaságunkat attól, hogy az igazság példájaként szolgáljon a világ számára, hihetővé teszi a szabad intézmények ellenfeleinek gúnyolódását, ahogy képmutatónak neveznek bennünket, s gyűlölöm, mert miatta a szabadság igaz barátainak szívében is kétség merülhet fel őszinteségünket illetően."

"Ha valamennyi evilági hatalom a kezembe kerülne, akkor sem tudnám, mit lehetne tenni a fennálló intézménnyel. Első gondolatom az volna, hogy szabadítsunk fel minden rabszolgát és küldjük őket szülőföldjükre, Libériába. Azonban egy pillanatnyi gondolkodás meggyőzne arról, hogy bármennyire magas (szerintem létező) elvárások fűződnének is ehhez hosszú távon, azonnali végrehajtása lehetetlen. Ha egyetlen nap alatt partra tennénk őket ott, mindannyian elpusztulnának a következő tíz nap alatt, de nincs annyi felesleges hajónk és pénzünk, hogy sokszor tíz nap alatt vigyük oda őket. Mit tegyünk tehát? Szabadítsuk fel és alárendeltjeinkként tartsuk őket magunk között? Egészen biztos, hogy ez javítana helyzetükön? Azt hiszem, bármi történne is, én nem tartanék rabszolgát, noha ez számomra nem elegendő kiindulópont ahhoz, hogy elítéljek másokat. Aztán mi legyen? Szabadítsuk fel és tegyük őket társadalmilag és politikailag egyenlővé magunkkal? Ellenérzéseim nem engednék ezt, s még ha én el is fogadnám, tudjuk jól, hogy a fehérek nagy többsége nem tenne így."

Ezek a gondolatok mind benne voltak a filmben, és valójában igazi abolicionista Thaddeus Stevens (Tommy Lee Jones) volt csak, ezért neki kellett kimondania a Kongresszusban Lincoln helyett, hogy a 13. kiegészítés nem a faji egyenlőségről, hanem a jogi egyenlőségről szól.

MTA rendes tagja 2021.02.06. 00:04:35

@Lobo Marunga: Ezek filmen kívüli elemek, propaganda. A színészi játék hitelességének elérési módja csak a sznobokat érdekli.

Lobo Marunga 2021.02.08. 07:57:50

@MTA rendes tagja: Igen, pont ezt magyarázom. És ha a marketing-propaganda mázat lehántom, akkor ami DDL-ből marad, az egy centivel se több bárki másnál.
süti beállítások módosítása