Filmkritika: Túltolva
2019. április 01. írta: aron.kovacs

Filmkritika: Túltolva

beach_bum.jpg

Harmony Korine új filmjének főhőse egy kívülálló költő, egy füves lázadó, aki röhögve visszautasítja a civilizáció normáit, aki sosem fog beállni a sorba a sok boldogtalan, idegeskedő átlagember közé. Matthew McConaughey Moondog szerepében hullarészegen, totálisan beállva és fertőző vidámsággal tántorogja végig a filmet, a karaktert, akit megformál, pedig lehetetlen nem imádni. Bár Moondog tulajdonképpen sosem józan, rendszeresen megcsalja a feleségét és a saját lánya esküvőjéről is elkésik - majd a teljes násznép előtt elismeri, hogy elfelejtette a vőlegény nevét - mégis minden ismerőse rajong érte, de látszólag még azok is, akik nem is ismerik. És a másfél órás film végén már mi is rajongunk ezért a megfékezhetetlen, női ruhákban járkáló különcért, aki csak hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek vele: rájön, hogy a feleségének viszonya van egy közeli ismerősével, egy másik ismerősének leharapja a lábfejét egy cápa, de ő csak legyint egyet és azt mondja, úgyis minden rendben lesz - és mindenki egyet is ért vele, mert persze, mi baj történhetne?

A film cselekménye is nagyjából így bontakozik ki: nem igaz, hogy nem történnek benne dolgok, mert igenis történnek, de a nézőnek mégis olyan érzése lehet, mintha a Túltolva csak hagyná, hogy az események kibontakozzanak a maguk kedve szerint. Moondog gazdag felesége meghal egy autóbalesetben, a költő pedig csak akkor kaphatja meg az örökségét, ha befejezi az új kötetét, de ő inkább a hajléktalan haverjaival betör a saját házába, aztán letartóztatják, elvonóra küldik, ahonnan megszökik, majd néhány őrült, marihuánafüstbe burkolózó kalandot követően tényleg befejezi a kötetet, kap egy Pulitzer-díjat, aztán szimbolikusan lángra lobbant ötvenmillió dollárt - ez azért elég sok. De a Túltova mégis egy Harmony Korine-film, úgyhogy az egész mégis inkább jó néhány összefüggéstelen jelenet laza sorozatának tűnik, ami tele van pakolva csodálatosan bizarr figurákkal, festőien elcseszett képsorokkal, neonszínekkel és egy nagy rakás tudatmódosítóval. A cselekmény pedig valami másodlagos dolog, ami csak úgy elfolydogál a háttérben. Korine számára minden az érzésekről szól, a Túltolva pedig - mondjuk a sivár és lehangoló Tétova lelkekkel vagy a buja és brutális Spring Breakersszel ellentétben - a pozitív kisugárzások filmje: Moondog azt az életvitelt testesíti meg, amit a rendező követendőnek tart. Nem élünk örökké, úgyhogy legalább használjuk ki ezt a kevés időt arra, hogy jól érezzük magunkat.

Ahogy a Spring Breakersben, úgy ebben a filmben is mindenek felett a fluoreszkáló neonfények és a meztelen testek foglalják el a vásznat, de a rendező és Benoît Debie operatőr - akivel Korine jó ismerőse és a francia extremizmus zászlóvivője, Gaspar Noé munkáiban is találkozhattunk - ezúttal nem a fiatalos kicsapongást és a drogfűtötte partikat veszik górcső alá. A Túltolva szereplői - Moondoggal az élen - nagyrészt öregek és a társadalom számára visszataszítók, de Korine érezhető szeretettel ábrázolja őket az utolsó zöldhályogos jamaicai amatőr pilótáig és kubai takarítónőig. McConaughey gyönyörűen felszabadult alakítása természetesen rányomja a bélyegét a filmre, de a Spring Breakerséhez hasonlóan eklektikus színészválogatás sem okoz csalódást. Mondjuk Zac Efron hithű keresztény rosszfiúja mintha James Franco felejthetetlen romantikus gengszterét próbálná másolni abból a filmből, de még ő sem kifejezetten rossz, a többiek - Isla Fisher és Stefanie LaVie Owen Moondog feleségeként és lányaként, Snoop Dogg egy Lingerie ("fehérnemű") nevű rapperként, Jonah Hill egy behízelgő ügynökként, Martin Lawrence a félőrült delfintúra-szervezőként - pedig egyenesen nagyszerűek.

Korine ezelőtt sosem rendezett ilyen meglepően nagylelkű mozit - itt is megtaláljuk persze a rendező nehezen felfejthető szürrealizmusát és rendszeres elkalandozásait, és akiknek eddig nem jött be ez a stílus, azoknak bizonyára ezután sem fog, de ebben a filmben mégis minden a főszereplő perverzen optimista életfilozófiáját támasztja alá, aminek a legtömörebb összefoglalását az egyik utolsó jelenetben kapjuk meg: "Azt hiszem, az egész világ összeesküdött, hogy engen boldoggá tegyen", fordítja ki a paranoid összeesküvés-elméleteket Moondog. Nem gondoltam, hogy a világnak szüksége van egy felemelő Harmony Korine-filmre, de nincs okom panaszkodni.

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr8014731423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása