Nem könnyű dolog a nagy lemezcéges bemutatkozás egy olyan rappernek, aki underground körökben már évek óta a legnépszerűbbek közé tartozik. A Baton Rouge-ban született Kevin Gates az olyan mixatpe-eknek köszönhetően, mint a 2013-as The Luca Brasi Story vagy Stranger Than Fiction nagyobb rajongótábort szerzett az underground hiphop hallgatóinak körében, így különösen kockázatos dolog volt számára az Atlanticos bemutatkozás. Lehet, hogy az Islah csalódást fog okozni azok számára, akik a durvább hangzású régebbi mixtape-ek folytatását várták, de az igazság az, hogy Gates személyisége itt is ugyanolyan izgalmas, mint eddig, csak ezen az albumon kidolgozottabb, díszesebb produkció veszi körül. Gates korábban is kiadott egy két slágergyanús dalt (elsősorban a 2013-as "Satellites" volt ilyen), de az Islah-n már valódi slágerek is vannak, mint a "2 Phones", az eddigi legnépszerűbb kislemeze. A másik a Trey Songz, Ty Dolla $ign és Jamie Foxx közreműködésével felvett "Jam", ami csak a deluxe változaton szerepel. Ez az Islah másik fontos jellemzője: teljesen hiányoznak róla a közreműködők, az egyetlen dal, ahol vannak, nem is lehetett rajta a rendes kiadáson. Ez itt Gates, és csakis Gates lemeze, őt mutatja be letaglózóan őszinte szövegíróként (lehet, hogy a "2 Phones" nagyon slágeresnek hangzik, de ahogy Gates arról beszél, hogy két telefont tart magánál a "drogüzletek" és a "szeretők" kedvéért, a "The Truth" viszont egy nagyon józan dal, amelyen Gates mélyebben megvizsgálja egy botrányos cselekedetének körülményeit és következményeit, de a szövegei máshol érzékenyek, nagyképűek vagy teljesen homályosak) miközben bebizonyítja, hogy képes ezt a tehetségét fülbemászó dallamokkal párosítani, ha éppen akarja (mint a "Really Really"-n vagy a "Hard For"-on). Végeredményben tehát az Islah az év eddigi legjobb mainstream rap bemutatkozása. 4/5

Bread Winners' Association/Atlantic/Dead Game, 2016. január 29.