A svéd Jens Lekman korunk egyik legünnepeltebb dalszerzője, akit gyakran a The Magnetic Fields-vezér Stephin Merritt-hez vagy Scott Walkerhez hasonlítanak, továbbá az új évezred indie pop-színterének egyik meghatározó alakja, zenéje a már említett Magnetic Fields mellett a Belle and Sebastian, a Modern Lovers, az Avalanches a barokk pop és a diszkó hatását is mutatja. Legalábbis tíz éve - remekműve, a Night Falls Over Kortedala megjelenése idején - mindez még igaz volt.
Ekkor Lekman végre belekóstolhatott a nemzetközi kritikai sikerbe, az albumát sokan az év legjobbjai közé sorolták, legjobb dalai (a "The Opposite of Hallelujah" vagy az "A Postcard to Nina") pedig beépültek az indie pop klasszikusainak katalógusába. Ezt követően azonban Lekman évekig nem adott ki új albumot, a végül 2012-ben érkező folytatás, az I Know What Love Isn't pedig csalódást okozott. A viszonylag egyenes, a szakítással foglalkozó szövegek nem voltak olyan érdekesek, mint elődjén, a zene pedig szintén minimálisabb lett. Szinte teljesen eltűnt a műfaji sokszínűség, ami olyan izgalmassá tette a Night Falls Over Kortedala felvételeit, megmaradt a visszafogott, hagyományos indie pop. Túlzás lenne azt állítani, hogy az I Know What Love Isn't rossz album volt, de elődjéhez képest felejthető és jelentéktelen munkának nevezhetjük.
Lekman a következő években megpróbálta felvenni negyedik stúdióalbumát, 2014-re pedig el is készült vele - de a végeredményt mégsem adta ki, mert nem volt elégedett az anyaggal; a következő évben a dalszerző minden héten kiadott egy-egy újabb felvételt, hogy újra megtalálja az elveszett inspirációt. Bár az 52 dal közül, amiket 2015-ben írt, végül csak kettő került fel a Life Will See You Now-ra (a "Postcard #17" és a "How We Met, the Long Version"), az érezhető, hogy Lekman újra megtalálta azt az érzést, ami olyan egyedivé tette a Night Falls Over Kortedalát. A dalok itt újra felvillanyozó, kifinomult indie pop-gyöngyszemek, amelyekben érezhetjük a Magnetic Fields barokk popjának hatását, de akár Arthur Russell avantgárd diszkóját, a hetvenes évek funk rockját vagy a kilencvenes évek elektronikus tánczenéjét is eszünkbe juttathatják.
Szerencsére a szövegek is épp olyan nagyszerűek, mint a zene. A "To Know Your Mission"-ben Lekman ezt énekli: "Nos, Jens azt mondja: 'Néha dalokat írok/De elég rosszak/Szóval, ha ez nem jön be/Szociális munkás leszek, mint az apám/Csak hallgatni szeretném az emberek történeteit/Hallgatni, amit mondanak'". A svéd dalszerző mindig az őszintén szomorúság és az ironikus humor között egyensúlyozó történeteket részesítette előnyben (gondoljunk csak egyik legismertebb dalára, a "Black Cab"-re, ami a felejthetetlen "Jaj, nekem/Lekéstem az utolsó villamost/Már megint tönkretettem a hangulatot" sorokkal kezdődik), és csak örülhetünk, hogy a történetek egyszerű meghallgatása helyett azt választotta, hogy meg is írja őket. A Life Will See You Now nagyszerű visszatérő lemez, amelyen Lekman újra legjobb formáját mutatja.
4/5
Secretly Canadian, 2016
