Azt hiszem, nem tévedek túl nagyot, ha kijelentem, hogy az év hátralevő részének legizgalmasabb új albuma Daniel Lopatin új Oneohtrix Point Never néven megjelentetett nagylemeze, a Garden of Delete lesz. Az a helyzet, hogy ha Lopatin kiad egy új albumot, akkor mindig garantált a kritikai siker: az első - még csak szűk körben - elismert darab a harmadik Oneohtrix Pont Never-munka volt, a 2009-es Zones Without People, de aztán a 2010-es Returnal meghozta a mainstream áttörést, azóta meg egymást érik a modern klasszikusok: a 2011-es Replica és a 2013-as R Plus Seven egyaránt ott vannak a 2010-es évek legmagasabbra értékelt albumai között, ha nem hiszitek, nézzétek meg a rateyourmusic.com listáját.
A "Sticky Drama" a harmadik dal, amit meghallgathatunk az új lemezről, az "I Bite Through It" és a "Mutant Standard" már korábban megjelentek, miután Lopatin kísérteties üzenetek segítségével bejelentette a Garden of Delete megjelenését. A "Sticky Drama" furcsa szám: az első fele majdnem olyan szép és nyugodt, mint legjobb dala, az R Plus Seven-nyitány "Boring Angel", csak van benne egy felismerhetetlenségig eltorzított hangminta, amit ki tudja, honnan szedett össze Lopatin (a különös hangminták hozzátartoznak a rendes Oneohtrix Point Never albumokhoz). A dal második felén azonban mintha teljesen elveszíteni az irányítást akarata fölött: mintha meghibásodott, eszement robotok veszekednének a távoli jövőben. Torzítás, káosz és csapongás: így lehetne legjobban leírni a "Sticky Drama" utolsó pár percét. Ez is egy izgalmas új irány a sokoldalúan tehetséges Lopatin számára, és azt sugallja, hogy a Garden of Delete megjelenése tényleg az év egyik legnagyobb elektronikus zenei eseménye lesz. Na de melyik Oneohtrix Point Never lemezről nem mondhatjuk el ugyanezt?
Itt hallgathatod meg a tracket: https://www.youtube.com/watch?time_continue=347&v=td-e4i2BL_Q
