2015 legjobb 101 dala (40-31)
2015. december 17. írta: aron.kovacs

2015 legjobb 101 dala (40-31)

vincestaples.jpg

Már vészesen közeledünk a legjobbakhoz!

40. Chvrches - "Clearest Blue"

chvrcheseveryopeneye.jpg

Miközben a skót Chrvches idén megjelent második lemeze, az Every Open Eye tisztességes munka volt, sajnos mégsem váltotta meg a világot. Ennek az oka egész egyszerűen annyi, hogy semmi újat nem mutatott, csak azt, amit a csapat zseniális bemutatkozásán, a 2013-as The Bones of What You Believe-en is hallottunk: fülbemászó, jeges szintipopot, remek dallamokat és még jobb refréneket a páratlan Lauren Mayberry hangjával. A népszerű indie elektronikus zenekar ezért biztosan nem fog szerepelni az év legjobb albumairól szóló listámon, de innen bűn lenne kihagyni őkat: az Every Open Eye tele volt nagyszerű dalokkal, sőt, igazából csakis nagyszerű dalok voltak rajta, mint a "Leave a Trace" vagy a legjobb pillanat, a "Clearest Blue". Ezen a dalon Mayberry és társai azt csinálják, amihez a legjobban értenek: szerethető, fülbemászó és megunhatatlan szintipopot játszanak, olyat, amiért annak idején sikeresek lettek. Ha mást nem is, de azt biztosan bebizonyította az Every Open Eye, hogy a "The Mother We Share" nem csak a szerencse műve volt.

Virgin/Glassnote

39. Drake/Future - "Diamonds Dancing"

whatatime.jpg

Ha egy albumcímet kéne kiválasztani, ami legjobban jellemzi 2015-öt, akkor Drake és Future közös mixtape-je lenne az, a What a Time to Be Alive (valahogy úgy, mint a Youth Lagoon The Year of Hibernationje 2011-ben). De komolyan: micsoda időket élünk? Ebben az évben csak a hiphopot tekintve is olyan sok jó albumot kaptunk, hogy tényleg csak ez hiányzott, egy közös album a jelenlegi színtér két legnagyobb nevétől. Külön-külön is letettek az asztalra király albumokat az idén (Drake az If You're Reading This It's Too Late-et, Future pedig a DS2-t), de a közös mixtape legjobb dala, a "Diamonds Dancing" is elég jó. Pedig messze nem tökéletes dal: az öt perces hossza kicsit túlzás, a refrén a "gyémántok" szó ismételgetéséből áll, Future szinte szopránban énekel és a háttért képező furcsa ambient zaj is meglepő lehet. De basszus, ez még mindig egy Drake/Future dal, úgyhogy kit érdekel?

Epic/Cash Money

38. YG - "Twist My Fingaz"

ygtwistmyfingaz.jpg

Az évtized első felében két rapper is az N.W.A., Dr. Dre és Tupac nyomdokaiba lépett, elkészítve a nyugati parti gengszterrap album modern felfogású változatait, de Kendrick Lamar és YG a két végletet testesítették meg. Miközben Lamar a good kid, m.A.A.d. city-n a menekülés élményét írta le, a kiemelkedést a bűnözéssel, drogokkal és halállal teli gettóból, addig YG a My Krazy Life-on fejest ugrott az egészbe, bulizott, rabolt és még büszke is volt rá. Új dalán, ami az első kislemez Still Krazy című albumáról (ami bizonyára jövőre fog megjelenni) beszél az ellene irányuló gyilkossági kísérletről és a már megszokott témáiról is. YG nem egy hős, de nem is gazember, csak leírja a tapasztalatait, ha azok nem is túl szépek, az "Én jutottam ki a Nyugatról Dre nélkül" sor pedig akár Kendricknek is szólhat, (a good kid, m.A.A.d. city egyik producere ugyanis Dr. Dre volt). A "Twist My Fingaz"-en YG egyesíti az agresszív szövegeket és a kidolgozott, szinte kellemes produkciót, ahogy a legjobb nyugati parti rapperektől megszokhattuk.

Def Jam

37. Kurt Vile - "Pretty Pimpin'"

kurtvileblieve.jpg

Kurt Vile új lemezén nem csinált mást, mint azt, amihez a legjobban ért: lusta stoner folk rockot játszott akusztikus gitárján, egy pillanatig se tévedt bizonytalan területre, mindig szépen megmaradt a komfortzónájában, de mi, hallgatók ezt nagyon is élveztük. A b'lieve i'm goin' down... talán nem olyan jó lemez, mint a Smoke Ring for My Halo és nem olyan meglepő, mint a Wakin on a Pretty Daze, de hatvan percén keresztül nagyon jól esik Vile napsütéses, beszívott dallamait és néhol vicces, máshol keserédes szövegeit. A "Pretty Pimpin'" az album első dala és a legkiemelkedőbb pillanat is, talán mert a második számtól kezdve az album inkább olyan, mint egy egybefüggő zenemű, ami főleg Vile gitározásra és szövegeire épül, de néhol dobok, szintik vagy orgonák kúsznak be mögé. A "Pretty Pimpin'" azonban Vile egyik legjobbja, nem egy epikus nyitány, mint a "Wakin on a Pretty Day", de egy felejthetetlen dallamokkal teli gyöngyszem, ami jól megadja az alaphangot az album további részének és ugyanúgy idézi Bob Dylan, mint mondjuk a Pavement stílusát. Az a legjobb ebben a dalban, hogy olyan könnyednek hangzik, mintha Vile csak úgy rögtönözte volna az egészet, és azok a dallamok közben jutottak volna az eszébe.

Matador

36. Christine and the Queens - "Tilted"

christinequeen.jpg

Héloïse Letissier bemutatkozó albuma az egyik kedvencem volt idén és csak azért nem fog szerepelni az év legjobb lemezeiről szóló listámon, mert igazából már tavaly megjelent Chaleur Humaine címen, az idei csak egy újrakiadás az amerikai közönség számára néhány új dallal. Ezek a dalok sem maradnak el a régebbiek színvonalától, sőt, még jobban is: a "Jonathan", amit Letissier Perfume Geniusszel közösen vett fel például kiemelkedő, de a legjobb Christine and the Queens dal eddig a "Tilted" (ami egyébként a korábban már megjelent "Christine" című szám fordítása). Igazából nem sok dolgot lehet mondani róla azon kívül, hogy ez egy profin kivitelezett, tökéletes francia szintipop kislemez egy tehetséges előadótól, akitől még sokkal több dolgot várunk egy remek bemutatkozó lemeznél.

Atlantic/Because Music/Neon Gold

35. Drake - "Know Yourself"

drakeifyou_rereadingthis.png

Az első három dal után még akár azt is hihettük, hogy az If You're Reading This It's Too Late csak egy unalmas Drake mixtape, ami nem éri el a Take Care vagy akár a Nothing Was the Same színvonalát, de akkor beütött a "Know Yourself" és a padlón kötöttünk ki. Az a pillanat egy perc negyvenhét másodpercnél, amikor bejön a képbe a ritmus egyszerre sokkoló és nagyon jóleső, mert biztosít arról, hogy Drake nemhogy nem vesztette el a tehetségét 2015-re, de éppen most éli karrierje legjobb időszakát. Elismerem, én sosem rajongtam Drake keményebb rappelős számaiért (a "Started from the Bottom" meg a "Worst Behavior" népszerűek, persze, de nekem mindig is a "Hold On, We're Going Home" és leginkább a "Marvins Room" volt a kedvencem tőle), de a "Know Yourself"-et egyszerűen lehetetlen nem imádni. Ha még mindig nem érted, mi ez a felhajtás Drake körül, akkor hallgasd meg ezt a számot és minden világos lesz!

Cash Money

34. Vince Staples - "Norf Norf"

vincestaplessummertime.jpg

Vince Staples, aki tavaly már mindenkit elvarázsolt Hell Can Wait című EP-jével idén elkészítette nem csak az év, de az egész évtized egyik legjobb hiphop bemutatkozását, ami máris egy duplalemez lett. A Summertime '06 tele van remek dalokkal, producerekkel és közreműködőkkel, de a középpontban mindig is Staples van, aki szövegeiben kiszívja a romantikát a gengszterrapből és csak az embertelen erőszakot mutatja be. Az album nagy részén ezt hasonlóan lélektelen zene festi alá, de a "Norf Norf"-on Staples képes mindezt szórakoztatónak mutatni, részben Clams Casino produkciójának köszönhetően. Lehet, hogy vannak durvább dalok az albumon, de a "Norf Norf" az, ami elcsábítja azokat is, akik alapból talán nem rajonganak a hideg gengszterrapért.

ARTium/Def Jam

33. Deerhunter - "Snakeskin"

deerhunterfadingf.jpg

A Fading Frontier talán nem lett olyan ambiciózus lemez, mint a 2010-es Halcyon Digest, a Deerhunter eddigi legsikeresebb kiadványa, de legalább olyan mély munka. Az inspiráció Bradford Cox frontember tavalyi autóbalesete volt, ahol súlyos sérüléseket szenvedett. Cox elmondása szerint ez az élmény "kitörölt minden illúziót" és megihlette őt, így neki is vágott az új Deerhunter album megírásának, ami a zenekar első kiadványa az alulértékelt 2013-as Monomania óta, ami a zenekar agresszívabb oldalát mutatta be. A Deerhunter továbbra is az utóbbi évek legnagyobb indie zenekara, így a mindössze harminchat perces hosszba is képesek voltak rengeteg zseniális dalt beszorítani, amelyek közül kiemelkedik az elsőként kijött "Snakeskin", ami egyszerre képes ijesztő, rémálomszerű és groove-os lenni, mint egy igazi funk kislemez a hetvenes évekből. Cox és társai a "Snakeskin"-nel újra bebizonyították tehetségüket és hogy továbbra is ők a világ első számú indie rock zenekara, a Real Estate még csak labdába se rúghat.

4AD

32. Chance the Rapper - "Angels" (feat. Saba)

chancetherapperangels.jpg

Chance the Rapper idén kiadta bemutatkozó lemezét, ami bizonyára a legfurcsább bemutatkozó lemez volt a rap történetében, merthogy nem is Chance the Rapper lemeze volt, hanem a Donnie Trumpet & the Social Experimenté. De nem csak ennyit csinált mindenki kedvenc fiatal rappere ebben az évben: kiadta például ezt a nagyszerű kislemezt, ami a pletykák szerint az új mixtape-jén is szerepelni fog, ami a 2013-as Acid Rap folytatása lesz, ami az évtized eddigi legszórakoztatóbb mixtape-jei közé tartozik. Az "Angels" egy erős emlékeztető Chance chicagói származására és van benne egy egész gospelkórus is. A jó hír, hogy a hallottak alapján Chance nem hagyta maga mögött azt a maximalista, kissé kaotikus stílust, amiért először megszerettük az Acid Rap idején és szövegíróként is csak javult azóta.

szerzői kiadvány

31. Majical Cloudz - "Downtown"

majicalcloudzalone.jpg

Az új Majical Cloudz lemez pont azért volt jó, mint az előző (a 2013-as Impersonator): kellemes, álmodozó indie elektronikus balladák sorakoztak rajta tiszta hangzással és szomorkás hangulatokkal. Bár összességében az Are You Alone? nem volt jobb, mint elődje, de egy gyönyörű üzenet volt minden magányos embernek és volt rajta néhány különösen szép dal, mint a "Silver Car Crash" és legfőképp a "Downtown", a Majical Cloudz eddigi legjobb száma (igen, jobb mint a "Bugs Don't Buzz" vagy a "Childhood's End"). A dal nagy részében Devon Welsh frontember szokásos, lelassult és melankolikus formáját adja a zúgó orgonákból álló spártai hangszerelés fölött, de a dal vége felé olyan csúcspontot ér el a "Megőrülök érted" sor ismételgetésével, amit még sosem hallottunk a zenekartól, de ez a leghatásosabb dolog, amit eddig felvettek.

Matador

Előző rész (50-41)

Következő rész (30-21)

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr848180880

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása