Lemezkritika: Mitski - Be the Cowboy
2018. augusztus 18. írta: aron.kovacs

Lemezkritika: Mitski - Be the Cowboy

bethecowboy.jpg

Új albumán, a Be the Cowboyon Mitski Miyawaki eltávolodik áttörést hozó 2016-os lemeze, a Puberty 2 zajos, punkos gitárpopjától és nagyrészt visszatér kezdeti, zongoraközpontú stílusához - de a szövegei ugyanolyan dacosak és szomorúak maradnak. Az album tizennégy dala kivétel nélkül magányos vagy boldogtalan kapcsolatban élő karaktereket mutat meg, akik vagy alkalmatlannak érzik magukat a boldog együttlétre (mint az "A Pearl" elbeszélője), vagy már egy szakítás közepén vannak (például a "Why Didn't You Stop Me"-ben) - de több esetben már csak fájdalmas, de halványuló emlékként jelennek meg maguk a kapcsolatok ("Lonesome Love", "Two Slow Dancers").

De nem ez a kilátástalan önutálat az egyetlen érzelem a Be the Cowboyon: a nyitódalként és első kislemezként is szolgáló "Geyser"-ben Mitski máris zenészként szólal meg, aki egész lényével a művészi önkifejezésnek él és emiatt nincs elég energiája az élet más területein is jól teljesíteni. A "Me and My Husband"-ben a mulandóság felismerése jelenik meg, amit szintén csak a férjjel azonosított zene tud elviselhetővé tenni az elbeszélő számára. Az album központi darabja ilyen értelemben a Puberty 2 hangzására leginkább hasonlító, gitártorzítással rombolt "Remember My Name", amelyben Mitski arról énekel, hogy minden éjszaka túl sokat ad ki magából a színpadon - és csak mások támogatása és szeretete tudja feltölteni a következő estéig. Ugyanebben a dalban a japán-amerikai indie zenész ellentétet állít fel a halhatatlanság iránti vágy (vagyis, hogy a halála után is emlékezzenek a nevére) és a mindennapok sivár valósága között.

Ahogy az énekes-dalszerző korábbi lemezein, itt is főleg a személyes érzelmek és szomorú emlékek adják a szövegek alapját, a központi témák a szinte minden dalban megjelenő magányosság, az igaz szerelem iránti sóvárgás és a zenészlét. De Mitski egyre inkább igyekszik univerzálisabb megfigyeléseket is beleszőni a dalaiba - gondoljunk csak a felnőttként újra találkozó középiskolai szerelmespárról szóló "Two Slow Dancers" első soraira: "Csak nem egy iskolai tornaterem szagát érzem? Furcsa, hogy mindegyik pont ugyanolyan".

Zeneileg a Be the Cowboy sokkal eklektikusabb, mint Mitski korábbi albumai: az első BandCampes kiadványokat idéző zongora és a Puberty 2-t uraló gitár mellett sokkal nagyobb szerepet kapnak a szintetizátorok; a dalok között egyaránt találunk countrys beütésű darabokat ("Lonesome Love") és színtiszta hetvenes évekbeli diszkót ("Nobody"), de az egész mégis szépen összeáll egy hibátlan 21. századi indie lemezzé. Mostanában minden héten megjelenik valami körberajongott album valami női indie rockzenésztől - de Mitski a Be the Cowboyjal még úgy is egyértelművé teszi, ki a legjobb közülük, hogy nem tudott még egy olyan kiváló dalt összehozni, mint a "Your Best American Girl". Megérdemelten jár a tökéletes értékelés.

5/5

Dead Oceans

 

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr5614188395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.