2016: 100 kedvenc dal (60-41)
2016. december 04. írta: aron.kovacs

2016: 100 kedvenc dal (60-41)

100songs.png

Előző rész (80-61)

A végéhez közeledik egy újabb év, ezért - ahogy azt tavaly is - újra listát készítettem a legjobb dalokról és albumokról, amiket idén hallottam. Ahogy múltkor, úgy itt is csak olyan dalok és albumok kerülhettek fel a listára, amelyek idén jelentek meg vagy idén fejtették ki igazán a hatásukat. A tavalyi hasonló témájú cikkek itt és itt olvashatók.

Vallásos áhítattal teli hiphop Chance the Rapper és Kanye jóvoltából, mellbevágó indie rock Angel Olsentől és Mitskitől, ellenállhatatlan pop Rihanna és Carly Rae Jepsen új lemezeiről. Father John Misty és FKA twigs gondolatai a szerelemről, a Dirty Projectors és a Parquet Courts panaszai az elválásról, Leonard Cohen és Nick Cave elmélkedései a halandóságról. D.R.A.M. életvidám rapjétől a Radiohead melankolikus art rockjáig; Beyoncé politikai töltetű R&B-jétől Kaytranada gondtalan tánczenééig; a Frankie Cosmos minimális indie popjától a Car Seat Headrest epikus méretű ambíciójáig - többek között - nekik köszönhetjük 2016 legjobb dalait:

lonelyworld.jpg

60: Moses Sumney
"Lonely World"

Szerzői kiadvány

Moses Sumneyról igazából tavaly hallottunk először, amikor megjelent folkos soulballadája, a "Seeds". Idén új EP-vel (Lamentations) jelentkezett, rajta eddigi legjobb dalával, a "Lonely World"-del; a cím alapján itt egy újabb szomorú, csendes felvételre számíthatnánk, de Sumney ezúttal meglepő csavart visz a zenébe. A "Lonely World" szövege tényleg lehangoló ("Hozzájárulás és választási lehetőség nélkül születünk ebbe a világba", énekli Sumney tiszta, magas hangján a dal vége felé), de a zene minden, csak nem magányos. Az első pár percben mondjuk még annak mondható, de a dal második felében egyre több hangszer lép be a gitár mellé: dob, basszus (Thundercat jóvoltából) és végül kürtök. A dal utolsó perce szinte ünnepi hangulatban telik, aztán a végén minden hangszer eltűnik és Sumney megint egyedül marad, a "magányos" szót ismételgetve egyre halkabban. A "Lonely World" nagyon hatásos felvétel, Sumney-t a modern soul egyik nagy ígéreteként mutatja be - már csak egy albumra lenne szükség.

Még hasonló:

 

99_9.png

59: Kaytranada
"Lite Spots"

XL/HW&W

Az év nagy meglepetései közé tartozott a kanadai producer Kaytranada bemutatkozó nagylemeze, a 99.9% - nem volt egy úttörő munka, de kevés életvidámabb és felemelőbb lemez jelent meg az elmúlt 12 hónapban. Egy órán keresztül forgó tizenöt dalával nem volt egy különösebben rövid album, de egy perc sem tűnt belőle elpocsékoltnak: minden dal táncolható, fülbemászó és szerethető; Kaytranada a house-t egy soha véget nem érő ünnepként fogja fel, ahol mindig mindenki a legjobb hangulatban van. A közreműködők listája is elég lenyűgöző: Anderson .Paak, Vic Mensa, az AlunaGeorge és a BADBADNOTGOOD mind megjelennek. A kislemezen is megjelent, kiemelkedően feldobott "Lite Spots" a brazil énekesnő, Gal Costa "Pontos De Luz" című dalának egy részletére épül. A dal mellesleg a remek, robotos videoklipje miatt is emlékezetes volt.

Még hasonló:

 

makehay_1.jpg

58: Joanna Newsom
"Make Hay"

Drag City

Egy évvel tavalyi albuma, a Divers megjelenésének évfordulóján Joanna Newsom megosztott egy kiadatlan dalt, ami arra a lemezre már nem fért fel. Bár Newsom elmondása szerint a "Make Hay"-t azért hagyta le a Diversről, mert szükségtelen lett volna, az album nélküle is elmondott mindent, amit el akart. Lehet, hogy ez igaz - a "Make Hay" végül is ugyanarról szól, amiről az album összes többi dala, vagyis az életről, a halálról és az idő múlásáról - de sem a zenéje, sem a szövege nem marad el az arra felkerült felvételek színvonalától. Ezért a "Make Hay" megjelenése több volt kellemes meglepetésnél - újabb bizonyítékként szolgált arra, hogy Joanna Newsom még mindig fényévekkel a legtöbb kortárs énekes-dalszerző előtt jár, akinek még a "szükségtelen" dalai is nem evilági szépségű remekművek.

Még hasonló:

 

home.jpg

57: Chromatics
"Magazine"

Italians Do It Better

Johnny Jewel leginkább a Chromatics vezetőjeként ismert, de van még néhány zenekara (Glass Candy, Symmetry, Desire) és gyakran rak össze filmzenéket is (ő a felelős például a kultikus Drive zenéjéért is). Idén azonban mindez senkit sem érdekel, hiszen az egész világ egyre türelmetlenebbül várja a Chromatics Dear Tommy című új albumát, aminek megjelenését a zenekar már évek óta ígérgeti. Szerencsére azért idén is hallottunk néhány új Chromatics-dalt, három például szerepelt a Home című film soundtrackjében (ami persze Jewel munkája volt). Ezek közül a "Magazine" volt a legjobb, ami filmszerű szintijeivel le sem tagadhatná a származási helyét. Ezek a dalok leginkább arra jók, hogy még türelmetlenebbé tegyenek minket, de az tagadhatatlan, hogy nagy jólesik hallgatni őket.

Még hasonló:

 

kendrickuntitled.jpg

56: Kendrick Lamar
"untitled 07 | 2014-2016"

Top Dawg/Aftermath/Interscope

Kendrick Lamar kiadatlan, a To Pimp a Butterfly-sessionök alatt keletkezett dalokból álló gyűjteménye, az untitled unmastered. minden dalához egy pontos dátum kapcsolódik - a felvételük napjáé. A kivételt az "untitled 07" jelenti, amelyről csak annyit tudunk meg, hogy 2014 és 2016 között készült; ennek az lehet az oka, hogy a három részből álló dalt nem egy alkalommal készítették el, hanem több session felvételeiből állt össze. Részben ezért - részben pedig a laza, free jazzes hangulata miatt - ez foglalja össze a legjobban a To Pimp a Butterfly-korszakot az albumon helyet kapott nyolc felvétel közül. A szöveg Kendrick szokásos témáinak - fekete öntudat, önmagunk szeretete, a saját növekvő hírneve és befolyása - összefoglalása, miközben a háttér épp olyan rögtönzöttnek és mélyen a hagyományos afroamerikai zenében gyökerezőnek hat, mint tavalyi remekműve legjobb pillanatai.

Még hasonló:

 

bigbabydram.jpg

55: D.R.A.M.
"WiFi" (feat. Erykah Badu)

Atlantic/Empire

Kevés előadónak jelent meg annyi jó kislemeze idén, mint D.R.A.M.-nek, aki 2016-ban egyslágeres csodából egy év alatt a mainstream hiphop egyik meghatározó alakja lett. Bemutatkozó albuma, a Big Baby D.R.A.M. borítója nagyjából mindent elmond a zenéjéről is: a dalai olyanok, mintha végig mosolyogva énekelné őket, jókedvét semmi sem ronthatja el. A "WiFi", D.R.A.M. és Erykah Badu közös felvétele volt az egyik legjobb a rapper idei kislemezei közül, bár itt énekszólamával inkább Marvin Gaye-t klasszikus R&B-jét idézi. A dal D.R.A.M. és Badu oda-vissza felelgetéséből áll, nincs benne semmi világmegváltó ötlet, de egyszerűen jó érzés hallgatni, mint a rapper összes felvételét. D.R.A.M.-nek nem csak a ragadós dallamokhoz van tehetsége, hanem ahhoz is, hogy látszólag megingathatatlan jókedvét másokra is kiterjessze.

Még hasonló:

 

coloringbook_1.jpg

54: Chance the Rapper
"No Problem" (feat. Lil Wayne, 2 Chainz)

Szerzői kiadvány

Chance the Rapper hatalmas sikert aratott idei mixtape-je, a Coloring Book szövegei a vallásos és személyes témák mellett magával a zenével és annak megjelenési formáival is sokat foglalkoztak. Ott volt például a "Mixtape" című felvétel, amelyen Chance és két másik rapper, akik maguk is főleg ebben a formátumban gondolkoznak (Young Thug és Lil Yachty) kinyilvánítják elkötelezettségüket a mixtape fogalma mellett. A másik ilyen kirohanás a Lil Wayne-el és 2 Chainz-el közös "No Problem", amelyben a három rapper a lemezkiadókkal szembeni fenntartásait fejezi ki (nem véletlen, hogy a kiadókkal szemben közismerten bizalmatlan Chance épp Wayne-t kereste meg, aki szintén harcban áll a Cash Money-val). De nem csak az üzenetei miatt kap helyet a listán a kislemezen is megjelent felvétel: ez volt a 2016-os nyár egyik legnagyobb rapslágere.

Még hasonló:

  • Chance the Rapper - "All We Got" (feat. Kanye West, Chicago Children's Choir)
  • Chance the Rapper - "Mixtape" (feat. Young Thug, Lil Yachty)

 

malibu.jpg

53: Anderson .Paak
"Come Down"

Steel Wool/OBE/Art Club/Empire

2016 elsősorban Anderson .Paak éve volt - mindenki másnak köszönjük a részvételt. A korábban Breezy Lovejoy néven próbálkozó rapper-énekes tavaly Dr. Dre Comptonján jelent meg először nagyobb közönség előtt, ebben az évben pedig végignézhettük fokozatos felemelkedését a mainstream hiphop és R&B legmagasabb köreibe. Az egész januárban kezdődött .Paak második nagylemezével, a Malibuval, amelyen egy olyan optimista modern R&B hangzást mutatott be, amivel mind a közönséget, mind a kritikusokat megnyerte magának. Az album negyedik és utolsó kislemezeként megjelent "Come Down " egy viszonylag rövid és egyszerű dal, de jól összefoglalja .Paak pozitív kisugárzású zenéjét - és kóstolót biztosított a következő tizenkét hónaphoz, amelyek során .Paak annyi zseniális kis- és nagylemezen mutatta meg magát, mint senki a minőségi kortárs popzene világában.

Még hasonló:

 

sleepcycle.jpg

52: Deakin
"Golden Chords"

My Animal Home

Miközben zenekara, az Animal Collective újra csalódást okozott szinte hallgathatatlan, idegesítő új lemezével (Painting With), Deakin egy alulértékelt mestermunkát adott ki első szólólemezeként. A Sleep Cycle az Animal Collective legjobb pillantait idéző, elektronikus és folkos elemeket vegyítő modern pszichedelikus lemez, amely azt bizonyítja, hogy nem csak Panda Bearre érdemes még mindig figyelni a 2000-es évek kultikus freakfolk-zenekarából. Az albumot nyitó "Golden Chords" máris megmutatja, mennyire jók a hangszerelések és a dallamok Deakin bemutatkozásán; ez a dal akár az AnCo olyan remekművein is helyet kaphatna, mint a Sung Tongs vagy a Feels. A szöveg kissé ködös és nehezen értelmezhető (talán egy kapcsolat felbomlásáról szól?) de a zenét tényleg csak a címmel lehet leírni a legjobban: mintha aranyozott akkordokat hallanánk.

Még hasonló:

 

formation.png

51: Beyoncé
"Formation"

Parkwood/Columbia

A "Formation" volt az év leghangosabb dala: amikor februárban megjelent a videoklipje a YouTube-on, mindenki erről a dalról beszélt, főleg az amerikai rendőrök, akik hirtelen tiltakozni kezdtek Beyoncé üzenetei ellen. Ahogy azt sokan megjegyezték akkoriban: hirtelen mindenki rájött, hogy Beyoncé fekete. Persze nem csak a dal fogadtatása volt ilyen hangos, hanem maga a dal is, egy agresszív és lehengerlő felvétel, ami leginkább a déli hiphop hatását mutatta. Az énekesnő idei - hatalmas sikerű - turnéja is a "Formation" címét viselte és ebben az évben ez a koncertsorozat volt az afroamerikai zene egyik legfontosabb eredménye. Később, a Lemonade megjelenésével egyértelművé vált, hogy Beyoncé idei zenéjének alapeleme az agresszió, de még azon az albumon sem találtunk még egy olyan kemény felvételt, amilyen ez a kislemez volt.

Még hasonló:

 

sirens_1.jpg

50: Nicolas Jaar
"Three Sides of Nazareth"

Other People

Nicolas Jaar 2011-es Space Is Only Noise című bemutatkozó lemezével, a pszichedelikus zene és az elektronikus tánczene elemeit vegyítő deep house mestermunkával máris a legünnepeltebb fiatal producerek között találta magát. Azóta sem tűnt el a reflektorfényből - kiadott egy újabb sikeres albumot a Darkside nevű formáció tagjaként (Psychic), megjelent néhány EP-je (tavaly például a háromrészes Nymphs-sorozat) és megjelentette saját alternatív háttérzenéjét is A gránátalma színe című 1969-es filmhez. Idén végre új nagylemezzel állt elő, a Sirens pedig ugyanolyan jó fogadtatásban részesült, mint elődje. A "Three Sides of Nazareth", egy epikus hosszúságú (majdnem tízperces) szerzemény az album csúcspontja. Ez a felvétel ritmusosabb és könnyebben befogadható, mint a legtöbb dal az albumon, a viszonylag egyszerűen érthető szöveg pedig hátborzongató képeket fest Jaar otthona, Chile legsötétebb időszakáról, Pinochet diktatúrájáról.

Még hasonló:

 

theendofcomedy.jpg

49: Drugdealer
"Suddenly" (feat. Weyes Blood)

Weird World

Sokszor mondják a modern pszichedelikus popdalokra, hogy a Beatles vagy a Beach Boys inspirálta őket, de a "Suddenly" - az első kislemez a Mike Collins néven született L.A.-i zenész első Drugdealerként kiadott lemezéről - olyan, mintha egy ismeretlen, elveszett Beatles-felvétel feldolgozását hallanánk némi hetvenes évekbeli szoftrock beütéssel (a zongora és az egész hangulat Carole King, a Fleetwood Mac vagy a Doobie Brothers kislemezeit juttatják eszünkbe). De ez nem is olyan zavaró, mert a dallam olyan fülbemászó és kellemes, hogy könnyű megbocsátani Collinsnak az hangzás egyértelmű lekoppintását. A legjobb az egészben pedig az, hogy a dalt Weyes Blood énekli - az énekesnő, aki elkészítette az év egyik legszebb énekes-dalszerző albumát (Front Row Seat to Earth) amelyen maga is a hasonló elődök előtt tiszteleg.

Még hasonló:

 

bonitogeneration.jpg

48: Kero Kero Bonito
"Break"

Double Denim

Pontosan erre volt szükségünk ebben az évben - a jól megérdemelt szünetre. A Kero Kero Bonito zenéje mindig olyan, mintha valami párhuzamos univerzumból érkezne, ahol mindig süt a nap, mindig kék az ég és nincs soha semmi nehézség az életben. A "Break" - az egyik kiemelkedő pillanat ellenállhatatlan új lemezükről, a Bonito Generationről - egy kicsit visszafogottabb, mint a legtöbb daluk, de a hangulat itt sem változik. Sarah Midori Perry úgy énekel, mintha minden problémát meg lehetne oldani annyival, hogy eléggé hiszünk a sikerben, közben a zene olyan, mintha egy szokatlanul vidám hangulatban lévő SOPHIE munkája lenne. Perry nem akar mást, csak egy kis szünetet, hogy kifújhassa magát a sok rohanás után - ha meghallgatjuk a dalt, mi is megkaphatjuk ugyanezt.

Még hasonló:

 

moneyonme.jpg

47: Snakehips
"Money on Me" (feat. Anderson .Paak)

Sony

A Snakehips nevű brit producerduó "Money on Me" című kislemeze Anderson .Paak felemelkedésének egy újabb fontos állomása volt. Oliver Lee és James Carter ízléses elektronikával festik alá .Paak verzéit, a végeredmény pedig talán a legjobb hiphop és az elektronikus tánczene legjobban sikerült találkozása Vic Mensa "Down on My Luck"-ja vagy Rustie és Danny Brown "Attak"-ja óta. A dal mindössze hat nappal .Paak másik nagy tánczenei sikere (a Kaytranada-féle "Glowed Up") előtt jelent meg, a két dal együtt még egyértelműbbé tette a rapper/énekes fölényét: itt derült ki először, hogy .Paak hangja nem csak a megszokott kortár R&B hangzás mellett működik, hanem az egyenesebb dance-pop világában is van keresnivalója. A "Money on Me" nem lett nagy sláger, de számomra mégis az év popzenéjének egyik legemlékezetesebb kislemeze.

Még hasonló:

 

aseatatthetable_1.jpg

46: Solange
"Cranes in the Sky"

Saint/Columbia

A "Cranes in the Sky" - az első kislemez Solange nagy sikerű idei lemezéről - nyolc évvel ezelőtt íródott, de az A Seat at the Table dalai között végre otthonra talált. Ez a dal foglalja össze legjobban azt az érzést és mondanivalót, ami köré Solange felépítette az egész albumot - egy fekete nő élményei Amerikában, a lenézettség és a kitaszítottság érzése, a kitörésre való vágy. A "Cranes in the Sky" zeneileg viszonylag feldobott dal, de a szöveg nagyon is súlyos: az elbeszélő alkohollal, szexszel, zenével vagy egyszerűen az elmeneküléssel akarja elfojtani a másság okozta fájdalmat. Itt nem találjuk meg a büszkeség kinyilatkoztatásait, mint a "Don't Touch My Hair"-ben - ebben a dalban csak a tiszta reménytelenséget és kilátástalanságot érezzük. A "Cranes in the Sky" a csendes, mély és intelligens A Seat at the Table valódi megkoronázása.

Még hasonló:

  • Solange - "Mad" (feat. Lil Wayne)

 

introducingkarlblau_1.jpg

45: Karl Blau
"Fallin' Rain"

Ravin Marching Band/Bella Union

A "Fallin' Rain" című Link Wray-szerzemény tízperces feldolgozása az egyértelmű csúcspont Karl Blau klasszikus folk- és countryfeldolgozásokból álló idei nagylemezén (Introducing Karl Blau). Ahogy a nagyszerű, alulértékelt album legjobb felvételein, úgy Blau és Tucker Martine producer a "Fallin' Rain"-en is izgalmasan értelmezik újra ezeket a régi dalokat, a bonyolult hangszerelések és az ambiciózus felfogás felelősek azért, hogy a korábban Phil Elverum és a Microphones, Laura Veirs, valamint az Earth mellett játszó, viszonylag ismeretlen független zenész mondhatja magáénak 2016 egyik legjobb countryalbumát. Az pedig, hogy ez az album csak hatvanas-hetvenes években íródott dalokból áll (a "Fallin' Rain" is ilyen) csak a hab a tortán.

Még hasonló:

 

insummer_1.jpg

44: Jefre Cantu-Ledesma
"Love's Refrain"

Geographic North

A "Love's Refrain" nem az első szerzemény Jefre Cantu-Ledesma életművében, aminek a címében szerepel a "szerelem" szó. Ott van a Love Is a Stream című albuma és a "Love After Love" című dal tavalyi lemezéről, az A Year with 13 Moonsról - bár a zenéje instrumentális, mégis egyértelmű, melyik érzelem inspirálja a leginkább. Nagyszerű idei albuma, az In Summer a majdnem nyolcperces "Love's Refrain"-nel indul, amely zeneileg valahol a hypnagogic pop álmodozó nosztalgiája és a shoegazing gyönyörűen zajos gitártámadása között helyezkedik el. Szavak itt sincsenek, de mégis a "Love's Refrain" az ambient zeneszerző érzelmileg eddig legkifejezőbb darabja, egy élénk képeket idéző, egyszerre fájdalmas és gyönyörű felvétel. Idén nem hallottunk ennél érzékenyebb ambient zenét.

Még hasonló:

 

spell.jpg

43: Emily Reo
"Spell"

Orchid Tapes

Emily Reo 2013-as bemutatkozó lemeze, az Olive Juice elektropopos beütéseket kevert a Beach House-féle, fájdalmasan gyönyörű dream pophoz, az énekesnő pedig jövőre adja ki a folytatást - idén meg is jelent két új dala, amelyeket bizonyára a második nagylemezen is viszontláthatunk majd. A "Spell" - az egyik a két új dal közül - egész egyszerűen a leggyönyörűbb dal, amit idén hallottam. A minimális háttér előtt Reo szívfájdítóan énekel a depresszióról, az érzelmetlenségről, az ember jelentéktelenségéről a természethez képest. Nem történik olyan sok dolog a dalban, de mégis hatalmasnak, apokaliptikusnak hat - ha Reo több ilyen remekművet is képes teremteni, akkor az új albuma biztosan ott lesz 2017 legjobbjai között. Ha nem, a "Spell" akkor is egy valóban varázslatos, felejthetetlen felvétel.

Még hasonló:

 

youwantitdarker.jpg

42: Leonard Cohen
"You Want It Darker"

Columbia

Leonard Cohen utolsó albumának címe az év vége felé egyfajta gúnyos jelmondatává vált 2016-nak. Annyi sötétségen voltunk már túl, hogy már teljesen mindegy volt, sötétebb lesz-e még egy kicsit, vagy nem. Cohen mintha szándékosan választotta volna ezt a címet, hogy utoljára még szórakozhasson egy jót az emberiségen. "Készen állok, Uram", énekli a You Want It Darker címadó- és nyitódalán a valóban a halálra készülő legendás dalszerző - három héttel később Cohen valóban elhunyt, még eggyel növelve az idén eltávozott nagy hatású zenészek listáját. Utolsó albumával azonban sikerült karrierje kései szakaszának legjobbját a rajongókra hagynia, a címadó dalban pedig benne van minden - a halálra és Istenre való utalások, a csak rá jellemző humor és költőiség - amit megszoktunk Cohentől az utóbbi években.

Még hasonló:

 

summersongs2_1.jpg

41: Lil Yachty
"Pretty" (feat. Burberry Perry)

Quality Control/Capitol/Motown

 

Bele kell törődni, hogy Lil Yachty zenéje valakinek vonzó (főleg a fiatalabb korosztályoknak), másoknak viszont kifejezetten taszító (az idősebbeknek és azoknak, akik szerint az "igazi" hiphop meghalt a kilencvenes években) - de ha van egy dal, ami mindenkit megtéríthetne, az a "Pretty", egy sajnos nem túl közismert felvétel Yachty második mixtape-jéről, a Summer Songs 2-ról. Ez a dal elég szokatlan darab Yachty számára, hiszen a rapper, aki egyik legnagyobb slágerében épp azt próbálja beadni egy lánynak, hogy csak egy éjszakára van szüksége rá, itt őszinte és meglepő módon tényleg megható szerelmi vallomást tesz (méghozzá Burberry Perry közreműködésével). A dal visszafogottabb, mint az átlagos Lil Yachty-felvétel, egy lassú és érzékeny trap-ballada, amit hallva mindenkinek be kéne ismernie, hogy tényleg Yachty az év egyik legfontosabb felfedezettje.

Még hasonló:

  • Lil Yachty - "Minnesota" (feat. Quavo, Skippa Da Flippa, Young Thug)
  • Burberry Perry - "1500" (feat. Lil Yachty)

Következő rész (40-21)

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr9212021137

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.