Nosztalgia: Fennesz - Endless Summer (2001)
2016. november 06. írta: aron.kovacs

Nosztalgia: Fennesz - Endless Summer (2001)

endless_summer.jpg

A 2000-es évek volt az évtized, amely alatt a Beach Boys hatása nagyobb volt a kortárs zenészekre, mint a Beatlesé. Ha ezt be akarjuk bizonyítani, elég az Animal Collective vagy a Grizzly Bear csodás énekes harmóniáira gondolni (például a "College"-ben, illeve a "Two Weeks"-ben), a Ponytails napsütéses lo-fi szörfrockjára, a Sun Araw félálom-pszichedéliájára vagy Panda Bear Person Pitchének avantgárd sunshine popjára. De 2001-ben, amikor az említett előadók még sehol sem voltak - esetleg hallgathatatlan noise popot vettek fel - egy osztrák kísérletező elektronikus producer kiadta a legfontosabb tisztelgést Brian Wilson és társai előtt.

A Beach Boys 1974-ben adta ki az Endless Summer című válogatást - ez a lemez tette őket újra népszerűvé a hetvenes évek közepén, amikor a gondtalan, szörfös napok már rég mögöttük voltak. Persze nem ők használták először ezt a kifejezést, az már 1964-ben feltűnt, mint a szörfös szubkultúra legjelentősebb filmjének (The Endless Summer) és a Sandals kísérőzenéjének (The Endless Summer Soundtrack) címe. Később a Donna Summer legnagyobb slágereit összegyűjtő 1994-es kiadvány is Endless Summer néven került a boltokba. Christian Fennesz tehát nem véletlenül adta ezt a címet 2001-es kiadványának - egyébként már korábbi lemezein (ekkor még csak kettő volt neki, az 1997-es Hotel Paral.lel és az 1999-es Plus Forty Seven Degrees 56' 37" Minus Sixteen Degrees 51' 08") is felhasznált részleteket Beach Boys-dalokból. Azok viszont inkább zajos, lehangoló alkotások voltak - szinten figyelemreméltó kidolgozottság jellemezte őket, de nem nagyon juttatták eszünkbe a Beach Boys Kaliforniáját. Ehhez képest az Endless Summerben (amelyen nem hallhatjuk egy Beach Boys-felvétel részleteit sem, viszont a Sandals "Theme from Endless Summer"-je megjelenik a címadó dalban) Fennesz már a "Made in Hong Kong" elején egyértelművé teszi, hogy itt sokkal fontosabbak a dallamok, mint bármelyik korábbi munkáján. A módszer a régi - laptoppal kezelt elektromos gitárzajok, digitális zörejek, régi dalok eltorzított részletei - de a "Made in Hong Kong" kaleidoszkópikus gitárakkordjai, a pofátlanul gyönyörű "Caecilia" ideges, reszkető gitárt és éteri csilingelést egyesítő hangzása vagy akár a korábbi lemezek könyörtelen zúgását idézi, de azt ezzel az új melegséggel feltöltő a "A Year in a Minute" jóval kifinomultabb, mint Fennesz korábbi felvételei. Mintha valaki fogta volna a "California Girls"-t, a "Don't Worry Baby"-t és a többi szörfpop-klasszikust, és átszűrte volna ezeket az Oval 94diskont,-jának elidegenedett, digitális zaján. Fennesz az Endless Summer dalain újraértelmezte a melegséget a popzenében a digitális kor számára, utat nyitva Brian Wilson összes említett  2000-es évekbeli tanítványának.

Az Endless Summer címének második részét Fennesznek nyilvánvalóan sikerült megidéznie ezeken a dalokon. Számomra azonban ez nem annyira a nyár, mint inkább a nyár emlékének albuma - ahogy 1974-ben, a Beach Boys-féle Endless Summer megjelenésének idején is már majdnem tíz év telt el a szörfpop népszerűségének csúcsa óta, úgy ezek a dalok is mintha régmúlt idők formátlan emlékképeit idéznék. Tengerpart, napsütés, kiszáradt növények, nevetés, izzadság, medencék, strandröplabdapályák, a felforrósodott aszfalt fölött vibráló levegő, elmosódott arcú fürdőruhás emberek, mittudomén - ezeket a dolgokat halljuk vagy látjuk, amikor feltesszük az Endless Summert, nem pedig Fennesz digitálisan manipulált gitárját. Ha becsukod a szemed, úgy érzed az óceánban lebegsz egy félig már elfelejtett tengerparti nyaralás közben és napsugarak csiklandozzák a bőrödet - még akkor is, ha igazából a szobádban ülsz, kint meg november van és mindjárt elered az eső. De nem véletlen, hogy a "végtelen" szó is ott van az album címében; az lehet, hogy a kérdéses nyár, amelyre visszaemlékeznek a dalok, már rég véget ért, de az Endless Summer azt üzeni nekünk, hogy az emlékek örökre megmaradnak valamilyen formában - talán csak homályos képekként, hangokként vagy érzésekként, de valahol a tudatunk mélyén sosem tűnnek el. De ez a végtelenség azt is jelentheti, hogy maga a nyár akkor is ugyanolyan lesz, ha mi már nem leszünk - a tengerpart, a napsütés és az izzadság örök dolgok, csak utánunk majd más fürdőruhás emberek tapasztalják majd őket.

Mego, 2001

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr5811933883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.