Lemezkritika: Beyoncé - Lemonade
2016. május 06. írta: aron.kovacs

Lemezkritika: Beyoncé - Lemonade

lemonade.jpg

Beyoncé pár hete már megint bejelentés nélkül szabadította rá a világra új lemezét, ahogy 2013-ban tette a cím nélküli albumával - és ahhoz hasonlóan már megint vizuális albumról beszélünk. Már megint mindenki Beyoncé-ról beszél, de ez persze nem meglepő - ha a Királynő előáll valamivel, muszáj, hogy az egész világ megálljon csodálni: az egész a "Crazy in Love"-val kezdődött még 2003-ban, aztán jött az "Irreplaceable" és a "Single Ladies (Put a Ring on It)" - Beyoncé szólókarrierjének első évtizede a tökéletes pop-kislemezekről szólt. Aztán a 2011-es 4 bebizonyította, hogy az énekesnő képes összerakni egy tökéletes pop nagylemezt is, ha épp azt akarja - azon az albumon olyanokkal dolgozott együtt, mint Frank Ocean, The-Dream vagy Kanye West, és karrierje során először sikerült egy kritikailag is igazán sikeresnek mondható nagylemezt készítenie. A 2013-as cím nélküli album még magasabbra emelte a lécet: ez már az internet korának egyik meghatározó klasszikusa volt, ami adott a régimódi rajongóknak néhány slágeres kislemezt (a "Drunk in Love"-ot Jay Z közreműködésével és az "XO"-t), de összességében inkább egy kísérletező lépés volt a pop királynőjétől.

Az új albummal azonban képes volt ezt is felülmúlni: a Lemonade is vizuális album, egy egyórás filmmel együtt jelent meg - amit érdemes megnézni, ha a teljes képet akarjuk látni. Az elmúlt évtizedben Beyoncé és Jay Z a popzene legfontosabb házaspárja voltak, Beyoncé rengeteg dala a szerelemről, az elégedettségről és a boldogságról szólt (a "Countdown"-tól a "Drunk in Love"-ig), de mostanában repedések kezdtek mutatkozni a tökéletes házasság képén, és Beyoncé ezeken a dalokon ezt helyezi a középpontban. Keményen kiosztja Jay Z-t állítólagos félrelépései miatt - ezek nem "Irreplaceable"-i értelemben vett szakítós balladák, inkább kőkemény feminista felkiáltások és beszólások egy hűtlen férjnek. A Lemonade egy történetet mesél el az elejétől a végéig - és végül úgy látszik, Beyoncé-nak sikerült megoldani a problémákat és győztesen került ki ebből a nehéz helyzetből. De ennél sokkal többet is találunk az albumon: a Lemonade búcsút int a cím nélküli album egyszerűbb alternatív R&B hangzásának és stílusok sokaságát vonja be, a Jack White-tal közösen felvett, Led Zeppelin-t hangmintázó "Don't Hurt Yourself" a hard rockot és a garázsrockot, a "Daddy Lessons" meglepő módon a country-t, a "Freedom" pedig a a #BlackLivesMatter stílusú politikai hiphopot (természetesen Kendrick Lamar közreműködésével). A közreműködők listája is lenyűgöző: White és Lamar mellett megtaláljuk rajta a jelenleg legmenőbbnek számító R&B sztárt (The Weeknd - néhány éve még lehetetlennek tűnt, hogy Beyoncé-val közös dalt vegyen fel), James Blake személyében pedig egy stílusos, kissé még mindig undergroundnak számító énekes-dalszerzőt, aki a melankolikus, soulos elektronikát adja hozzá az albumhoz. Beyoncé az indie rock előtt is tiszteleg - a kiemelkedő "Hold Up" szerzői között megtaláljuk Ezra Koenig-et, a Vampire Weeknd vezetőjét, valamint Father John Misty-t (miközben a dalt a Yeah Yeah Yeahs "Maps"-e inspirálta). A Lemonade olyan album, ami mindenről szól: a feminizmus, a hűtlenség, a szerelem, az egyenlőségért folytatott harc, az internet, a divat és az összes többi téma egyesül, a végeredmény pedig egy olyan vallomásos és himnikus munka, ami már több mint egy album: kora meghatározó művészi dokumentuma. Ebben az évben a Lemonade a második ilyen lemez - Kanye The Life of Pablo-ja után - azonban egyértelműen az eddigi legjobb. 5/5

Parkwood/Columbia, 2016. április 23.

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr738690898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.