2015 legjobb 101 dala (101-91)
2015. december 11. írta: aron.kovacs

2015 legjobb 101 dala (101-91)

onlyonevideo.png

2015 a legjobb év volt zenei értelemben már évek óta. Nem is tudom, pontosan mikor volt utoljára egy évben ennyi nagyszerű album és dal is, ha már itt tartunk. Miközben sok nagyszerű előadótól a várakozással ellentétben nem kaptunk idén sok új dolgot (így Kanye Westtől vagy Frank Oceantől sem), másoktól pedig a reményeket szétzúzva egy hangot sem (Radiohead, Avalanches), az év tele volt csodás új lemezekkel. Voltak köztük nagy visszatérések (Blur, Sleater-Kinney...), ígéretes bemutatkozások (Courtney Barnett, Vince Staples...) és egyértelmű karriercsúcspontok is (Sufjan Stevens, Future...). Először az év legjobb dalait rangsorolnám, mert ezt tartom a kevésbé érdekes témának az albumokkal szemben. 101 dal van a listán, mert a 100 túlságosan kerek és megszokott szám, így nem árt némi változtatás; a listán olyan dalok szerepelnek, amelyek ebben az évben jelentek meg, bár bizonyos esetekben nem éppen idén vették fel őket. Vannak persze átfedések az év legjobb albumait rangsoroló listámmal, amelyet remélhetőleg majd jövő héten megosztok, de próbáltam itt minél sokszínűbben bemutatni az év zenei csúcspontjait, ezért itt jóval több előadó képviselteti magát, és egy előadónak maximum két dala kaphat itt helyet (ebben persze nincsenek benne a kollaborációk). Kezdjük hát!

101. Kanye West - "Only One" (feat. Paul McCartney)

kanyeonlyone.png

Mindig rohadt ideges leszek, ha valaki Kanye Westet szapulja, hiszen ő csinálta meg az év egyik legjobb... várjunk csak! Ja, tényleg! Kanye ebben az évben semmit se csinált, csak feltöltött néhány változó minőségű dalt az internetre, besegített néhány barátja (Big Sean, Rihanna) dalaiban és Saintnek nevezte el második gyermekét. Miközben a legnagyobb visszhangot keltő zenei megjelenése idén minden bizonnyal a Rihannával és Paul McCartneyval közösen felvett "FourFiveSeconds" volt, a legintimebb egyértelműen az év első napjaiban kiadott, szintén a volt Beatle-lel közös "Only One" című minimális soulballada, ami után arra gyanakodhattunk, hogy az új Kanye lemez (ami akkor még So Help Me God címen futott) sokkal érzelmesebb és emberibb darab lesz, mint a mindenkit kiborító Yeezus. Egyszóval: ez lesz Kanye első unalmas lemeze 2007 óta. Aztán kiderült, hogy nem is So Help Me God lesz a címe, hanem SWISH, most meg nagyon úgy néz ki, hogy az egészből nem is lesz semmi. Az "All Day"-t meg a hasonlókat hallva talán maga Kanye is belátta, hogy ez az album egyértelmű bukás? Bizonyára sosem fog kiderülni, de attól még itt van nekünk az "Only One", ami tényleg a legemberibb dolog, amit West a 2005-ös "Hey Mama" óta kiadott a kezei közül. És a szintén minimális, de érzelmes klipje is figyelemreméltó.

Roc-A-Fella/G.O.O.D. Music/Def Jam

100. Jason Isbell - "24 Frames"

somethingmorethanfree.jpg

Idén jelent meg Jason Isbell, a Drive-By Truckers volt tagja ötödik szólólemeze, a nagy sikert aratott Something More Than Free. Isbell eddig is elismert előadó volt az Americana berkein belül, de a Something More Than Free az egész popzene területén meghozta neki az áttörést: a Billboard listáján az első helyen debütált és az olyan - főként független zenével foglalkozó - blogok, mint a Stereogum ugyanúgy elismerték, mint a konzervatívabb Rolling Stone vagy American Songwriter. Ez részben biztos annak tudható be, hogy Isbell a Something More Than Free olyan dalain, mint az első kislemezként megjelent "24 Frames" sokkal jobban elmozdult az indie rock irányába, mint az előző - szintén sikeres - lemezén, a 2013-as Southeasternen. A "24 Frames" szövege tartalmazza az Isbelltől megszokott brutális képeket, miközben a zene az olyan előadókat idézi, mint az R.E.M. Mindig nehéz folytatást készíteni egy remek albumnak, de Isbell idén könnyedén túlszárnyalta a Southeastern színvonalát már ezzel az egy dallal is.

Southeastern Records

99. Ought - "Beautiful Blue Sky"

suncomingdown.jpg

Az Ought is az év nagy visszatérői közé tartozott, bár ők még csak a második nagylemezüknél tartanak. A tavalyi More Than Any Other Day azonban olyan sikeres volt (a Rolling Stone, a Pitchfork és a Consequence of Sound egyaránt beválasztották év végi listájukba), hogy a Sun Coming Down megjelenése előtt nagyok voltak az elvárások. A montreali posztpunk csapat azonban nem okozott csalódást, és még jobb lemezt készített bemutatkozásánál: a Sun Coming Down egy szerethető és optimista, életigenlő lemez, az album szélesvásznú központi darabja, a "Beautiful Blue Sky" pedig a leginkább meghatározó és legjobb dal rajta. Talán még korai ilyen szavakkal dobálózni, de a "Beautiful Blue Sky" lehet az a dal, amiért tíz évvel később is emlékezni fognak az Ought létezésére.

Constellation Records

98. Beck - "Dreams"

beckdreams.jpgMindig izgalmas, ha kijön egy új Beck lemez, vagy - mint ebben az esetben - kislemez, mert a legtöbbször valami teljesen váratlanat és szórakoztatót kapunk. Legalábbis a kilencvenes években még ez volt a megszokott. Az elmúlt évtizedet az alternatív rock egyik legizgalmasabb előadója azonban főleg felejthető lemezek kiadásával töltötte, amikkel sikertelenül üldözte az Odelay és a Midnite Vultures sikerét. Tavalyi albumával, a Grammy-díjat is nyert Morning Phase-szel pedig utolsó igazán jó - és ha engem kérdeztek, a legjobb - albuma, a szomorkás, folkos 2002-es Sea Change hangulatát próbálta újrateremteni, több-kevesebb sikerrel. Egy ideig úgy nézett ki, Beck végleg unalmassá vált, de aztán idén előállt ezzel a táncolható, vidám és funkos kislemezzel, amit bátran a legjobb dalának nevezhetünk 2002 óta. A "Dreams" jóleső bizonyítéka annak, hogy még nem szabad végleg lemondanunk Beckről.

Capitol/Fonograf

97. Skepta - "Shutdown"

skeptashutdown.jpg

2015 legjobb dala az NME szerint minden idők egyik legsikeresebb grime kislemeze - utoljára talán még Dizzee Rascal "I Luv U"-ja részesült ilyen széles körű ünneplésben, és az is már vagy tizenkét éve jött ki. A grime igazából csak mostanában tör be a mainstreambe és Skepta - aki jó időben volt jó helyen - az új reklámarca lett, olyan, amilyen Rascal volt a 2000-es évek első felében. A "Shutdown" az eddigi legnagyobb slágere és egyszerűen a legjobb dala, a betetőzése annak a folyamatnak, ami Anglia egyik legsikeresebb rapperévé tette az elmúlt években. (Ennek részeként fellépett Kanyéval azon a bizonyos londoni meglepetéskoncerten és olyan előadókkal szerepelt közös dalokon, mint A$AP Bari vagy Drake.)

3 Beat Records

96. Florence + the Machine - "Queen of Peace"

howbighowbluehowbeautiful.png

Az idei Florence + the Machine lemez egyértelműen a zenekar eddigi legjobbja, bár továbbra sem éppen a kifinomultság csúcspontja. Azonban ezen a lemezen kaptunk még több nyerő kislemezt (mint a "Ship to Wreck") amik megközelítik a zenekar eddigi messze legjobb száma, a "Shake It Out" szintjét. Bevallom, én nem hallgattam meg az egész albumot, de egyszer meghallottam a rádióban a "Queen of Peace" című dalocskát, aminek Markus Dravs producer volt a társszerzője (az a Markus Dravs, akinek olyan zseniális albumokat köszönhetünk, mint az Arcade Fire The Suburbse vagy a Coldplay Viva la Vidája) és eléggé meggyőzött. A "Queen of Peace" olyan, mint az összes jó Florence + the Machine dal: Florence Welch erős hangja van a középpontban, a körítés pedig barokkos és elég epikus hangszerelés, de itt valóban működik az egész. A végén még meg fogom hallgatni az egész cuccot.

Island/Republic

95. Car Seat Headrest - "Something Soon"

carseatheadrest.jpg

A Car Seat Headrest bemutatkozása, a Teens of Style 2015 egyik legígéretesebb debütáló albuma, egy olyan klasszikus indie rock lemez, amit nem hallottunk a kilencvenes évek óta. Érezhető rajta az indie zene olyan dinoszauruszainak hatása, mint a Guided by Voices, a Belle and Sebastian, a Yo La Tengo vagy a Pavement, miközben tele van remek dalokkal. Nem egészen új dalokkal, ami azt illeti, hiszen a Teens of Style felvételei már korábban megírt és elkészített számok újragondolt változatai, de ez nem is nagyon számít, ha olyan gyöngyszemeket találhat rajta a hallgató, mint a "Something Soon", egyértelműen az album csúcspontja hatalmas refrénjének köszönhetően, ami Will Toledo dalszerzési képességeinek eddigi legmeggyőzőbb bizonyítéka.

Matador

94. Alex G - "Brite Boy"

alexgbeachmusic.jpg

Alex G szép lassan az egyik legelismertebb underground énekes-dalszerzővé növi ki magát, vagyis igazából már nem is mondható olyan undergroundnak: tavalyi DSU című lemeze a Rolling Stone év végi listájára is feljuttatta, és már akkor is túllépett a kizárólagosan Bandcampes közönségen. Az idei Beach Music pedig már tényleg meghozott neki mindenféle áttöréseket: Lehet, hogy ez az eddigi legjobb munkája, de szerintem Alex G még sokkal többre képes ennél a lemeznél meg bárminél, amit eddig kiadott. Addig viszont itt van nekünk ez a maga nemében nagyon is erős album rajta egy csomó remek dallal, mint a "Station", a "Bug" vagy a "Mud". Vagy éppen a "Brite Boy", ha már itt tartunk. Miért is ne ez lenne az album csúcspontja? Szerintem ez az, úgyhogy ezt is választottam be a listára ebből az egyszerű okból.

Domino

93. Justin Bieber - "Sorry"

justinbiebersorry.png

Micsoda?? Hogy egy Justin Bieber szám legyen az év legjobb dalai között? Ez nem lehet komoly. Na jó, a "Sorry" nem is egy túlzottan komoly dal, pedig a címe alapján sokkal őszintébb és vallomásosabb is lehetne. Justin Biebernek elvégre nagyon sok dologért kell bocsánatot kérnie a világtól, és ennek csak egy részét teszi ki a "Baby" című rémálom. De most már 2015 van, Justin felnőtt - legalábbis úgy látszik - és elkezdett érett zenét készíteni: a "What Do You Mean?" máris az év dala volt a SPIN szerint, ami azért elég abszurd, de a Purpose tényleg az eddigi egyetlen komolyan vehető lemeze volt, bár még mindig nagyon messze volt a "jó" poplemez fogalmától. A "Sorry", ez a könnyed, trópusi hangulatú dance/house track azonban az első olyan Justin Bieber dal, ami egyszerűen szerethető. Nem idegesítő, nem éretlen és nem középszerű, egyszerűen csak egy szerethető popdal, ami persze az év egyik legnagyobb slágere, de végre nem csak Bieber megszállott, tizenkét éves lányrajongói számára élvezhető.

Def Jam

92. Prurient - "Dragonflies to Sew You Up"

prurientfrozenniagarafalls.jpg

A Frozen Niagara Falls az év egyik legjobb lemeze volt, egy hosszú pályafutás csúcspontja, a megérdemelt elismerés sok remek, de szinte teljesen észrevétlenül megjelent lemez után. Dominick Fernow, a Prurient név mögé rejtőző experimentális zenész 2011-ben kezdett betörni a kritikusok látókörébe Bermuda Drain című lemezével, ami egészen jó kritikákat kapott, a Fact magazin pedig akkora rajongója lett, hogy az évtized első öt évének 100 legjobb albumát összegyűjtő listájukon a legjobb húsz helyezett közé került. A 2013-as Through the Window még sikeresebb volt, de a Frozen Niagara Falls, ami háromszor olyan hosszú, mint azok a lemezek az egyértelmű karriercsúcspont. Ez egy szinte epikus méreteket öltő, kizárólag indusztriális zajból álló duplalemez, amelyen persze vannak finomabb pillanatok, így nem csak a legőrültebb rajongók számára élvezhető. A "Dragonflies to Sew You Up" volt az egyik dal, amivel Fernow promotálta a Frozen Niagara Fallst és ennek megfelelően ez egy viszonylag rövid és könnyen fogyasztható dal, de valójában csak egy szelete a zseniális egésznek - 2015 egyik tényleg kihagyhatatlan új lemezének.

Profound Lore

91. Lindstrøm/Grace Hall - "Home Tonight (Extended Version)"

lindstromhometonight.jpg

Miközben a space disco norvég mestere, Hans-Peter Lindstrøm rengeteg nagyszerű instrumentális trackért felelős, a legjobb pillantai mégis azok, amikor egy énekessel dolgozik együtt és poposabb formátumba erőlteti az Italo disco és a space rock keresztezéséből származó stílusát. A legjobb dala máig a csodás "Lovesick", ez a Christabelle közreműködésével készült modern house klasszikus, de ez az idei kislemez se szégyenkezhet mellette. Az énekes ezúttal az L.A.-i Skin Town duóból ismert (vagy inkább nem ismert) Grace Hall, a végeredmény pedig egy kilencperces, remek dallamokkal teli zongorás house felvétel, ami az év legjobb elektronikus tánczenei kislemezei közé sorolandó, bár egy Lindstrøm kaliberű producer esetében ez alapvető dolog. A lényeg az, hogy Lindstrøm itt legjobb formáját adja, márpedig arra mindig fel kell figyelni.

Freedelity Recordings

Következő rész (90-81) 

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr578152538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása