Lemezkritika: Rustie - EVENIFUDONTBELIEVE
2015. november 05. írta: aron.kovacs

Lemezkritika: Rustie - EVENIFUDONTBELIEVE

Ahogy Russel Whyte, vagyis a Rustie néven ismert skót producer tegnap megígérte, ma valóban kijött a várva várt harmadik album, az EVENIFUDONTBELIEVE. Negyvenhat percen keresztül forgó 15 dalával ez Rustie eddigi leghosszabb albuma, és ha megnézzük a hivatalos dallistát, azt vehetjük észre, hogy több szám mellett is a "Rustie közreműködésével" felirat szerepel. Ennek az oka az, hogy ezeken a trackeken Whyte nem csak producerként szerepel, hanem valódi hangszereken is játszott rajtuk, így például gitáron.

Ennek ellenére ne várjuk, hogy az EVENIFUDONTBELIEVE hagyományosabb hangzású lemez legyen, mint mondjuk a Glass Swords: Rustie itt is a rave, a dubstep és az R&B neonfényben szikrázó egyvelegeire helyezi a hangsúlyt. Azután, hogy Rustie nemrég kórházba került (ez volt a "160 Hospital Riddim" inspirálója) cukorbetegsége miatt, arra számíthattunk volna, hogy az albumon érezhető lesz ez a megtorpanás vagy összetörés, de szerencsére az EVENIFUDONTBELIEVE-en a szöges ellentétét kapjuk annak a hallgatókat megosztó - sőt, magának Rustie-nak is csalódást okozó - hangzásnak, ami a tavalyi Green Language-et meghatározta. Ez az album tele van progresszív gitárokkal, folyamatosan emelkedő szintetizátorokkal, trance-es riffekkel, trapes ritmusokkal, mindenhol és minden pillanatban kitörő, élénk színekkel és - mindenek felett - annyi boldogsággal és önfeledtséggel, amennyit még egy lemezen sem hallhattunk ebben az évben. Az nyűgöz le leginkább ezen az albumon - meg úgy általában Rustie munkáin - hogy miközben itt minden túlzsúfolt és túlhajtott, az egész egy pillanatra se tűnik túl soknak. A korábban már megjelent "First Mythz"-ben annyi dolog történik, amennyi más producerek egész albumain sem, de ezt mégsem érezzük megterhelőnek, miközben a dalt hallgatjuk - csak egy dolgot érzünk: azt, hogy Rustie nagyon jól szórakozott, miközben ezt a dalt készítette, és mi se nagyon tudunk mást tenni. A tegnapi "Peace Upzzz" végül nem az album nyitányaként szolgál, de hasonló szerepet tölt be: az album egyik legintenzívebb dala, a "Big Catzz" után tisztítja le a palettát, hogy aztán a "Your Godezz" megnyissa az újabb fejezetet. Annyi jó track van ezen a lemezen, hogy nem is tudok egyet, vagy kettőt kiemelni: a "Coral Elixrr" a maga viszonylag visszafogott módján tökéletes felvezetője ennek a gyönyörű elmebajnak, a "First Mythzz" pedig megadja az első nagyobb adrenalinlöketet. A "Big Catzz" egyértelműen az album egyik csúcspontja, de a személyes kedvencem talán a csodás "Morning Starr", talán a legfelemelőbb dal, amit Rustie valaha felvett - igen, még az "After Light"-ot is leelőzi. És amikor már azt hinnénk, hogy nincs hátra több izgalom, ott van a záró "444Sure", az album leghosszabb és legpoposabb, "a nyár slágere" stílusú felvétele. Ezt a dalt hallva már azt sem nehéz elképzelni, hogy Rustie egy nagyobb fesztivál nagyszínpadán lépjen fel 2016-ban.

Az EVENIFUDONTBELIEVE jelentősége talán nem akkora, mint a Glass Swords-é, de akkor is ez az év egyik legélvezetesebb és legfelemelőbb elektronikus lemeze, egy nagyszerű zenész visszatérése ahhoz a stílushoz, amihez igazán ért. 4,5/5

Warp, 2015. november 5.

A bejegyzés trackback címe:

https://thesmith.blog.hu/api/trackback/id/tr848053514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.